Mit tegyek? (lent kifejtem a problémámat)

szóval...a problémám elég egyszerűnek hathat, de fogalmam sincs, hogy lehetne "megoldani"... Tulajdonképpen az a bajom, hogy nem tudom, miért élek. Úgy értem... nincsenek öngyilkos gondolataim, meg hasonlók, viszont egyszerűen az által, hogy fogalmam nincs az életcélomról, meg úgy egyáltalán semmiről ami a jövőmet illeti, fogalmam sincs, hogy egyáltalán minek élek, és hogy minek minden reggel felkelni, sulibamenni, etc. Jelenleg egy egész színvonalas gimiben tanulok, matek tagozaton, egész jó eredményekkel... igazából nem azzal van a baj, h segghülye vagyok mindenhez, hanem inkább azzal, h az ég világon semmi nem érdekel hosszabb távon. Pl.: belekezdek akármibe, aztán mondjuk 2 hét múlva meg megunom.. már egy csomó ilyen "foglalkozáson" voltam pl: sakszakkör, pókerizé, ping-pong, foci, tenisz, néptánc, karate, kerámia... de egyiket se bírtam 3 hétnél tovább... az a bajom, hogy megunom. Megtanulom csinálni, és mihelyst rutinná válik, már nem is látom értelmét a dolognak. De nem csak a jövőt illető terveimmel van a baj, hanem a hétköznapjaimmal is.. pontosabban a hétvégéimmel... pénteken (mint ma is) hazajövök, megebédelek, leülök a székembe, és gondolkodok, hogy vajon mi a fenét kéne csinálni... (ha jó idő van, általában elmegyek biciklizni oszttársal, vagy motorozni) de ilyennkor mikor esik az eső, vagy télen mikor amúgyis hideg van, ki sem tudok igazán mozdulni... Olvasni mostanában nincs kedvem valahogy... vagy ha van akkor is csak este... tanulni meg nem szeretek pénteken meg szombaton, szóval az is ki van lőve... más elfoglaltságot meg kb. nemtudok. régebben filmetnéztem, de már azt is unom.. a TV meg eleve szóba se jöhet, mert utálom a reklámokat.... am... barátnőm nincs. nem vagyok az a könnyen elviselhető típus, annál az egyszerű oknál fogva, hogy én szoktam gondolkodni... ( kifejtem: minden lépést átgondolok. nem tehetek róla... és így van ez a barátnős dologgal is. mivel az alap kérdések tudom hová vezetnének, mindig olyan témával jövök elő, aminek a kimenetelét nehezebb meghatározni, így számomra "izgalmassá válik" a beszélgetés... de ez a lányoknak nemigazán jön be... vagy hülyének vagy elvontnak néznek... :/ szóval csaj nincs. és nem is akarok magamon változtatni ez ügyben.. azt szeretném, ha valaki azért szeretne, amilyen vagyok... ) Szóval röviden összegezve a problémámat: Nemtudom, miért élek, és ebből fakadóan úgy gondolom minden tevékenység felesleges, lévén hogy egyszer meghalunk... tehát unatkozooom.