Nem buliztam eddig, 27 eves vagyok, ès megbàntam. Mit tegyek? (tobbi lent)
Kereszteny csaladban nottem fel, azt hittem, a bulizás bűn. Az egyetem alatt kb sose mentem el sehova szórakozni. Most már mindent bánok. "Kapuzárási pánik" jott ram( ha annak lehet ezt nevezni...) mennék bulizni, ismerkedni, berúgni, szórakozni... de nagyon nincs kivel. A regi barátaim már mind szétszéledtek, mind máshol dolgozik. Úgy érzem egyedül vagyok, és elcsesztem az eddigi életem.
Valaki jár hasonló cipőben? Hogy kezdjek el élni, jól érezni magam 27 évesen, mikor ilyenkor a legtobb embernek mar sajat csaladja, karrierje van.
27/ L
Szia! Én nem vagyok keresztény, de ilyen kapunyitási pánikon én is keresztül megyek. 25 vagyok, sosem volt párom sajnos, nincs érzékem ehhez, mindig rossz helyen keresgélek. Bulizni eljártam, jó családból jöttem így sokat is utaztam életemben, így ezek annyira nem hiányoznak a Covid óta, most nem is keresek olyan jól, hogy dorbézoljak. A barátaim többsegét én is elvesztettem az évek alatt. :( nagyon ritkán tudunk találkozni. Új kapcsolatokat létrehozni nehéz. Egyetemen össze-vissza 2 barátot szereztem, és van akinek még ez is soknak tűnik...
Amúgy még gyakorlod a vallásod? Barátnőm keresztény, ő sem "élt" úgymond soha, de van egy csomó program a gyüliben; amire eljár, és nagyon sok ismerőse lett ezáltal, jól érzi magát a közösségben. De ha ez nem, akkor bármilyen közösségi hobbi jól jöhet, vagy egy nagyon szociábilis munkahely. Én vágynék ilyenre, de momentán egyik sincs, te viszont esetleg élhetnél ezzel a lehetőséggel.
Sajnálom, ha ez nagyon közhelyes volt, nekem is ilyeneket javasolnak mindig, de pánikbetegségem miatt néha a házból elindulnom is problémás, nemhogy egy új hobbi, amit csak azert vennék fel, hátha ott lesz a nagy ő. :D
És ha nagyon rosszul érzed magad, beszélj egy pszichológussal. Lelki nehézségekkel alap dolgok is nehezen mennek az életben, de egy terapeuta segíthet átlendülni. :)
Én 26 vagyok és szintén nem jártam soha bulizni, részben mert tinédzserként nem engedett a család sehova, részben meg mert szociális fóbiám van, így annyira én se toporzékoltam hogy mennék. Meg minden (az a néhány) barátom is tudta, hogy mindenre nemet mondok, így egy idő után már nem is kérdezték hogy mennék-e bárhová. Nekem mondjuk nem hiányzik az hogy diszkóba járjak és leigyam magam, viszont azt szégyellem hogy sose volt ebben részem, ezért mikor szóba kerül az ilyesmi, azt mondom hogy tini koromban kiéltem magam és azóta nyugi van :D Szánalmas de ez van. Szóval tudom milyen érzés ez.
Egyébiránt valóban, ha szórakozni akarsz, menj el. A legtöbb 20 körüli lány úgyis kinéz legalább 30-nak, meg a 27 se sok még, engem se néznek többnek cirka 22-nél, szóval ránézésre biztos nem fogsz kilógni a sorból.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!