Ki mit erez, hogy motoros lett? Megbanta mart valaki, hogy az lett-e, vagy hogyan kezte el a motoros palyafutasat, milyen erzes volt mikor megvetted az elso motorod? Baratno/hazas szempontbol mennyit tudsz motorozni?

babetta->simson->cbf250->???

nekem kikapcsolódás, szórakozást jelent

Akkor a 70-es években jött be hogy szülői engedéllyel már 17-áévesen lehet jogsim. Anyámat kértem hogy írja alá. Azt mondta:"nem írom alá a halálos ítéletedet fiam"

Ehhez képest mai napig motorozom -hála Istennek balesetmentesen- egy évre rá betöltöttem a 18-at és megszereztem A és B re a jogsit.

Sokan mondták hogy veszélyes, és kritizálták hogy motorozom és autózom, de ezzel együtt 35-éve vezetek és több telet végig csináltam két keréken. Nem mindig volt kellemes, de soha nem bántam meg hogy a motorosok sorába beálltam. Azt azért hozzá teszem, senki sem születik motoros tudással. Érzéke lehet hozzá, de a tudást nagy odafigyeléssel és sok gyakorlattal lehet megszerezni. Nem szégyen kérdezni és tanulni tapasztaltabb "öregektől" mint tapasztalatlanul saját károdon tanulságot szerezni.

Ha eldöntötted hogy motorozni akarsz próbáld meg magadat, van e önfegyelmed? Ha csak az adrenalin hajt várd meg amíg be nő a fejed! Jó döntést és egészséges hozzáállást!

Az előző vagyok!

Bocsi csak a kérdésed első felére válaszoltam.

Egy T5-ös Pannóniával kezdtem, de olyan büszke voltam rá mert a saját pénzemből vettem és a magam ura lehettem már nagykorúságom legelejétől.Az érzést talán úgy lehet leírni hogy azóta is a szabadságérzet színboluma. Talán aki ejtőergyőzik, sárkányrepülőzik, búvárkodik STB azok is ugyan ezt érzik. Akkor maradt ki egy időszak amikor a gyermekeim kezdtek megszületni. De ahogy már nem kellett együtt menni velük nyaralni -megnőttek- újra motorra ültem. Szerencsére nekem a család ebben nem akadályoz, tudják hogy ez nekem kell, mint kikapcsolódás, mint egy "gőz" leeresztő elfoglaltság. Túrázni is járok olyan barátokkal akik hasonló gondolkodásúak, érdeklődési körűek, így kialakult a baráti kőr és ez védelmet biztosít a közlekedésben és a hétköznapokban egyaránt. Te is olyan barátokat keress akiktől tanulhatsz ezekről és nem olyanokat akik csak a vagányságba visznek a két kerékkel. Legyen jó választásod és lehetőséged hogy megtaláljad a neked legmegfelelőbb gépet erre a célra.

Szerintem az előző is elég jól összefoglalta. Én kicsit másképp szeretném leírni.

Motorosnak lenni nem döntés kérdése. Nem attól leszel motoros, hogy veszel egy motort. Én kisgyerek korom óta szeretem a motorokat, mindig motorozni akartam. Simsonról még nem ért le a lábam, mikor felnőtt segítséggel elkezdtem motorozni (indulni és megállni segített, természetesen nagy nyílt terepen forgalom nélkül). Volt, hogy anyagi okokból pér évig nem volt motorom, azóta tudom mit jelent motorosnak lenni.

Képzeld el azt, amikor folyamatos hiányérzeted van. Nem teljes az életed. Valamit mindig kívánsz, valami mindig hiányzik. sosem vagy teljesen boldog, mert mindig ott van az a kis hiány. Nem tudod mi az, de mocskosul frusztrál. Aztán végre lesz pénzed és veszel egy motort. És megszűnik a hiányérzet. Onnnatól kezdve abszolút jól érzed magad. Akkor is, amikor nem motorozol, mert tudod, hogy van és bármikor mehetsz vele. Számomra ezt jelenti motorosnak lenni. Ez konkrétan megtörtént, december 22-én tudtam átvenni a motort, havazott, jeges volt az út. Nem tudtam menni vele (illetve haza lábon vittem, de életveszélyes volt), de az, hogy ott állt a garázsban már elég volt a boldogsághoz. Az első (rohadthideg) száraz napig persze :)

És ezzel válaszoltam is mindenre. Van asszony és gyerek, de olyan nincs, hogy nem fogadják el a motorozást, vagy korlátoznak benne. Ők a legfontosabbak, de a motorozás is a részem. Én vagyok, ezt szeretik. Kötök kompromisszumot, nem megyek minden hétvégén túrázni, de eszembe sem jut megkérdezni, hogy költhetek-e motorra, vagy gond-e ha elmegyek motorozni. Nem lehet gond. Persze ehhez a megfelelő társ is kell és persze gyakran jön velem ő is motorozni, de megértette, hogy egyedül is mennem kell.

Kb ennyi.

Gyerekkoromban nagyapám babettáját hajtottam, aztán nagyobb gyerekként (kb 13-14 évesen) rogobó (nem volt segédmotor jogsim sosem, persze ez nem követendő azért), aztán simson, 500-as honda, 600-as yamaha, most 1100 honda cbr, de idén nyáron lecserélem. Még nem tudom mire :)

Egyébként szerintem nem kell túlmisztifikálni. Én nem konkrétan a tárgyhoz kötődöm a motornál, hanem a motorozáshoz. a CBR-t is azért cserélem le, mert nem élvezem vele úgy a motorozást, ahogy szerintem élvezhetném egy másik motoron. Persze lehet, hogy megbánom majd :)