Annak idején okkal tiltották be a Dragon Ball Z-t?

Félreértés, hogy betiltották, igazából elvileg lehetett volna vetíteni késő éjjel 18-as karikával (az ORTT akkori határozata alapján), de így nem hozott volna nézettséget, így inkább levették műsorról. Úgy tudom, pár évre rá felülvizsgálták és ekkor már "csak" 16-os karikát adtak volna rá, de az RTL Klub nem döntött úgy, hogy tovább vetíti. Tehát szigorúan véve nem volt betiltva, csak délután lett volna tilos sugározni.

A hozzá fűződő állítólagos halálesetek meg csak pletykák voltak, amik idővel összegabalyodtak a DBZ botránnyal és városi legendává fejlődtek.

Egyébként ez az egész cirkusz világszerte előfordult mindenféle alkotással, ami valamilyen szinten ellenkezik az ott megszokott értékrendekkel. Amerikában például az Asterix képregényeket tiltották be illetve szüntették meg, nem is egyszer, mert ott rasszistának és politikailag kifogásolhatónak ítélték a humorát és a rajzstílusát. Minden országban van egy bizonyos "ingerküszöb", és ha valami kiveri a hangosan panaszkodó hülyéknél a biztosítékot, akkor azt a többiek is megszívják.

Németországban már a 70-es, 80-as években is kirobbant a botrány a gyereksorozatként bemutatott japán művek miatt. Az Ultraman-t és a Speed Racer-t mindössze pár rész után betiltották, mert erőszakosak voltak. Japánban nyitottabbak az erőszak, a vérontás művészi ábrázolása iránt, a kultúrájuk némiképp elfogadóbb az olyan tartalmakkal szemben, amik nyugaton felháborodást váltanak ki. A Naruto német cenzúrája is egy röhejes eset, egy nindzsás, harcolós sorozatból kicenzúrázták a pengéket és az ölésre tett utalásokat, az egészet kiherélték. Amerikai rajzfilmekkel is sokszor ugyanígy bántak.

A német média tehát piszok érzékeny... DE érdekes módon náluk mégis kialakult egy szubkultúra, ami nyitottabb a tiniknek vagy felnőtteknek való japán animációs művek iránt, így nekik van működőképes anime piacuk, míg nekünk szinte egyáltalán nincs. Ez szerintem részben azért van, mert ott már legalább az 50-es évek óta vetítenek mindenféle japánból importált filmet és sorozatot, így a rengeteg cenzúra és médiabotrány ellenére akad stabil közönség az ilyen művekre. Olaszországban, Spanyolországban, Franciaországban és még egyéb európai régióban is évtizedes kultusza és piaca van a nem túl gyerekbarát japán sorozatoknak és filmeknek.

Magyarországon nagyon más volt a helyzet, mert a Dragon Ball behozatalakor itt nem volt 30-40 évre visszatekintő múltja az akciódús, erőszakos ifjúsági sorozatoknak, pláne a japánoknak. Itt még a híres 80-as, 90-es évekbeli amerikai akciórajzfilmek közül is csak elenyészően keveset mutattak be. A közkedvelt Disney délutáni rajzfilmek közül pedig nálunk kimaradtak az olyanok, mint a Gargoyles vagy a Darkwing Duck. Így a Dragon Ball még cenzúrázottan is szinte teljesen létidegen volt az elzárkózott, évtizedes lemaradásban lévő magyar tévés kultúrának és közönségnek.

A DB-t, DBZ-t és Sailor Moon-t inkább egy kimondottan idősebbeket célzó műsorsávban kellett volna adni, nem pedig beerőltetni őket a gyerekmesék közé. Ergo részben RTL is hibás volt, amiért nem rendezte át a programkínálatát, valamint a francia AB Groupe forgalmazó is hülye volt, hogy ezeket a sorozatokat gyerekműsorokként forgalmazta. Ehhez meg hozzáadódott az ORTT rendíthetetlen, maradi diktátori hozzáállása -- ugyebár néhány évvel később meg az Inuyasha és a Star Wars: A klónok háborúja sorozatokat vetítették a hétvégeken délelőtt, holott ezek inkább délutáni vagy esti sávba valók, így az ORTT ezek miatt is rinyálni kezdett. Szerintem sem a magyar média, sem a magyar médiahatóságok nem "nőttek fel" kellően, nem igazán tudtak mit kezdeni a tiniknek, fiatal felnőtteknek szóló rajzfilmekkel, és a Dragon Ball Z főleg ennek a hozzá nem értésnek esett áldozatául.

Normálisan átgondolt műsorbeosztással, épeszű médiahatóság alatt a DBZ-t simán leadhatták volna végig, nem kellett volna tízenvalahány évet várni, hogy egy másik csatorna (a Viasat 6) előássa. A hiperérzékeny németeknek ez valamiért sikerült, ők leadták a szériát, több magyar rajongó németül volt kénytelen megnézni az itthon elmaradt részeket.