Az anime mese vagy nem mese? Több lenn

A mese fogalma

Eszköztár:

A mese epikai műfajcsoport, a legősibb műfajok egyike. A mesék terjedelme kisepikai jellegű, a műfaj eredetileg verses és prózai egyaránt lehetett; újabban az utóbbi forma jutott benne túlsúlyra. Az ide tartozó alkotások fantasztikus-csodás (vagy legalábbis valószerűtlen) elemekkel átszőtt, általában időben és térben is fiktív körülmények között játszódó eseményeket ábrázolnak. A reális világot képviselő hősei jobbára elvont típusok (az öreg király, a legkisebb fiú, a juhász stb.), s ezek legtöbbször képzeletbeli hősökkel (óriások, törpék, tündérek, boszorkányok, varázslók, sárkányok) és fantasztikus tulajdonságokkal felruházott jelenségekkel (beszélő állatok, növények, tárgyak stb.) állnak szemben. Az események is valószínűtlenek, de egy sajátos hagyomány logikáján belül maradva a cselekmény menetében az egyik esemény bekövetkezése már valószínűvé teszi a másikat. Jellegzetes vonása az egyszerű világkép, mely átmeneti típusokat nem ismerve éles határt húz a jók és a rosszak közé. A végkifejletben a mese diadalra juttatja a jókat, és megbünteti a gonoszokat.

A műfaj története az ókorba nyúlik vissza, első fennmaradt emlékei hosszabb epikus művekbe illesztett betétek (Homérosznál Kirké története, Hésziodosznál a sólyom és a csalogány meséje). Az állatmese azonban már önálló formaként is jelentkezett az ókorban, és az antik irodalom egyik legelterjedtebb műfaja lett (Szimonidész, Aiszóposz, Babriosz, Phaedrus, Avianus). Találhatók mesék a Bibliában és a midrásirodalomban is. A középkortól kedve terjedt el az emberi szereplőket is felvonultató mesetípus, a reneszánsz idején főleg a népmesék adaptációja volt népszerű, a klasszicizmus pedig az antik állatmese-hagyományt újította fel. A műmese a francia rokokó irodalomban szerveződött új műfajjá, a felvilágosult szalonok társaságát szórakoztató szatirikus-ironikus tendenciájú formává (Ch. Perrault, Mlle de l'Héritier, d'Aulnoy bárónő). A romantika ismét a naiv népmesei hagyományt állította előtérbe (C. Brentano, Hauff) vagy meséi filozófiai tartalmakat is hordoztak (Novalis, E. T. A. Hoffmann). A 19. század elejéről J. és W. Grimm népmese-feldolgozásai teremtettek iskolát. A mese eredetileg a felnőttek szórakoztatására-okulására szolgáló műfaj (ún. felnőttmese) volt. (pl. az Ezeregyéjszaka meséi). A felnőttmese később háttérbe szorult, de számos nevezetes alkotása ismert, amilyenek E. T. A. Hoffmann, Oscar Wilde Balázs Béla vagy Szini Gyula meséi. A Grimm-mesék hatására, s elsősorban a dán Hans Christian Andersen nyomán a 19-20. század műmeséje általában gyermekmese.

A mesék csoportosítása sokféle szempont szerint történhet. Eredet alapján megkülönböztethetjük a népmesét és a mémesét, s mindkettőre találhatunk példákat már az ókori irodalomban. A népmesékből a reneszánsz kora óta sokat merít a mémese, de az eredeti népmesék iránti érdeklődés csak a 19. század elején, a Grimm testvérek gyűjteménye nyomán támadt fel. A folklorisztika a mesének több műfaját különbözteti meg, ezek azonban koronként és kultúránként különbözhetnek. A legismertebb mesei műfaj a mágikus mese vagy varázsmese, a csodamese, amelynek cselekményében a csodálatos események játszanak uralkodó szerepet. Ennek a nyugat-európai és magyar kutatásban tündérmese a neve, noha tündérek viszonylag ritkán fordulnak elő benne. (Tündérszép Ilona és Árgyélus). A hősmese a varázsmese olyan változata, amelyben egy központi hős harcnak ábrázolt küzdelemben győzi le ellenfelét (Fehérlófia). Nagy tömböt alkotnak a tréfás mesék, amelyek legtöbbször ostoba emberekről szóló humoros történetek. A tréfás mesék alműfaja a hazugságmese, mely hazugságok és lódítások sorozata. A formulamese olyan mese, amelynek a szerkezete egyszersmind tartalom meghatározó tényező. A formulamese két főbb csoportja a láncmese és a csalimese. A láncmesében valamely esemény feltételeit és ennek újabb feltételeit sorolják fel, vagy más, külsődleges ötlet alapján állítanak egymás mellé nagyjából ismétlődő részeket. Hasonlít hozzá a végtelen mese, melyben a mesék szokásos befejezése helyett ciklikus folytatódást találunk, vagy hirtelen fordulat következik, amely befejezetlenül hagyja a történetet. A csalimese félrevezeti hallgatóját, és valódi mese helyett más történetet ad: a cselekmény a mese szabályai szerint kezdődik, de egy rövid bevezető után valamely formula végtelen ismételgetése következik a várt mese helyett, vagy a mesét hirtelen befejezik, esetleg a mesélő a hallgatóságtól kérdez valamit oly módon, hogy a válasz nevetségessé tegye a hallgatót. A középkor után terjedt el a novellamese, mely realisztikusabb, életszerűbb. Cselekményének ideje és helyszíne konkrétabb, csodálatos hősei helyébe a valóságos társadalom típusai lépnek, de világábrázolásában változatlanul a meseszerűség, a fantasztikum uralkodik.

Az anime olyan mint a film. Vannam horror filmek, művész, elvont filmek, fantasy filmek stb és vannam mesefilmek is.

Az animénél ugyan az. Vannak animék amik mesék, és vannak amik nem.

Totál értelmetlen ez az egész "az anime mese vagy nem mese" vita.

Szerintem azért ugranak ennyire a 'mese' szóra, mert az emberek többségének ennek a szónak a hallatán a kisebb gyerekeknek szóló mesefilmek/sorozatok jutnak eszébe, ezáltal az animék nézői felé degradálónak érzik.

Magából a médium jellegéből adódóan sok olyan dolog lehet része egy animének, ami egy élőszereplős filmben nevetségesnek/bugyutának hatna. Ebből a szempontból hasonló a mesékhez, viszont a mesékkel szemben egyáltalán nincsen behatárolva a műfaja és a célközönsége. Semmi nem mondja ki, hogy egy animének nem lehet komoly témája, és kifejezetten sokat láttam, ami semmilyen szinten nem volt gyerekes (pl. Mushishi, Ginga Eiyuu Densetsu, Monster, Ergo Proxy stb.). Nem mintha baj lenne, ha van néhány komikusabb jelenet vagy efféle visszatérő motívum. Ahogy mondtam, ez mind része a médiumnak és csak hozzátesz a színességéhez.

Szerintem nem lehet egyenesen rámondani az animékre, hogy mesék. Az mesék és a filmek között egy átmenet. Egyébként magyarra mindig animációs filmnek/sorozatnak szokták fordítani hivatalos oldalakon.

Code:Breakert nem ismerem, de az Elfen Liedben azért változik vissza nyávogósba, mert kettéhasadt a tudata. Ennek ellenére tényleg gyerekes helyenként.

Ha nem tetszik a japán szinkron, keress angolt vagy magyart.

Van belőle valóban mese is, de nagyon sok nem az. És nem attól lesz felnőtt vagy komoly egy anime, hogy véres és meghal benne egy rakás ember, hanem mert pl. gyerekfejjel nem értené meg az ember. Ilyen például a Kuzu no Honkai, amibe egy gyerek csak soft hentait látna, de a valódi üzenetét nem értené meg. Aztán vannak olyanok, amiket ugyan értene nagyrészt egy gyerek (bár itt is akadnak témák, amiket kellő élettapasztalat hiányában nem tudna a helyére tenni), viszont könnyen unalmasnak találná, mert "nem történik semmi", nincs benne akció. Erre kettő joseit tudnék felhozni példának: Nana és Sakamichi no Apollon. De ha egy klasszikus Ghibli művet nézünk, akkor a Szentjánosbogarak Sírjára sem mondanám, hogy kedves és aranyos gyerekmese.

Anime egy stílus. Nem egy műfaj.

Anime rengeteg műfajt hordoz magában. VAN mese anime és van más műfajú anime is. Nem helyes kimondani, hogy nem mese, ahogy azt sem, hogy mese.

A mese világa nagyon széles. Kisgyereknek, nagy gyereknek és felnőtteknek is vannak (sőt! Annak gyilok pornó mesék is, ami leginkább nem való senkinek, aki nem tudja, miért rossz, ami ezekben történik).

Analógia : az anime a a közlekedési eszköz, a mese a kerékpár. Van kisbicikli, BMX és van ország úti, downhill, Enduro és bevásárlós nagyi bringa is. De van traktor, személygépjármű, vonat, repülő és hajó is.