Csak szerintem szomorú hogy mennyire rossz irányba haladnak az animék?

Mi sértette rajta? Csak leírtam benne, hogy neked nincs mintád, hogy megítéld, merre halad az ipar. Látsz szezononként egy fél maréknyi sorozatot, néhány egyéb kiválasztott darabból pedig egy néhány másodperces klipet egy youtuber véleményével narrálva. Még saját véleményed sincs, azt veszed át.

100, vagy legyek jóindulatú, 120 anime pedig gyakorlatilag semmi, ha trendeket akarsz megállapítani. Összehasonlításként, azt a 120-at, én a legutóbbi téli szezonból és a tavalyi évből teljesítem, és így akarod te nekem megmagyarázni, hogy merre halad az ipar.

A SnK és a Mahouka pedig épp csak nézhető, illetve pocsék. Azok volnának a tökéletes példa arra, hogy rossz irányba halad az ipar. Ha rossz irányba haladna az ipar.

Külön ironikus, hogy két kifejezetten jó szezon után kezdesz el nyafogni, hogy mennyire esik az animék minősége. Még ha tavaly mondtad volna 2015 alapján, ami tényleg vákuum volt 14-hez (és 16-hoz) képest. De akár örülhetnél is, mert most jött neked a SnK második évadja.

#15

Tegnap már írtam tízet az elmúlt 3 szezonból (vagyis 9 hónapból). Ha akarod hozzácsaphatok még ötöt, ReLIFE, Amaama to Inazuma, Amanchu!, JoJo no Kimyou na Bouken: Diamond wa Kudakenai, Kono Subarashii Sekai ni Shukufuku wo! 2, Gintama., és az OVA-khoz, ONA-khoz és Movie-khoz még mindig nem nyútam, szóval még mindig meg tudnám toldani pár címmel ha akarom.

Kérdező, félig megértelek, félig nem. A történet mint olyan: felszín. Ha tartalmas műalkotásról beszélünk, akkor a történet mellékes kell legyen. Hollywood pl szinte mást se csinál, mint felszín (látványosság), és évtizedenként átlagban egyre bonyolultabb, és fordulatosabb történetvezetés.

Nekem meg ezt piszkálja a csőrömet.

Ellenben a japán lélek, mondatszerkesztés, kultúra egyébként is olyan, hogy hajlamos félbehagyni a dolgokat, ezáltal érzékeltetni valamit, és/vagy rábízni a folytatást mindenkire; és áramlani (ami részint értékes a szememben, részint meg nem, attól függ, melyik konkrét vonatkozást nézzük).

Nem lezárni a dolgokat, hanem rábízni a nézőre, hallgatóra, olvasóra, hogy ő mit él meg a félbehagyott, de a fizikailag befejezett műalkotást követően. Néha zavaró, de többnyire nagyon is értékesen, tartalmasan jön ki az a japán lépés, specialitás, hogy nem rág a szánkba kollektíve semmiféle konkrét befejezést, hanem nyitottan hagy kérdéseket, és mindenki saját maga szubjektíve, a saját lelkületére passzolóan végigél folytatásokat.

De épp ezért léteznek alternatív befejezések, folytatások (pl doujinshi alkotások, bár azok többnyire pornográf módon folytatnak animéket, de sokszor szexmentes OVA specialok is szolgálnak alter befejezés gyanánt).

Én nem szoktam visual novel-ezni, de pl azok mint szerepjátékok is pont erről szólnak, sőt, az még csak nem is japán találmány... Van többféle történetmenet, többféle lehetséges befejezéssel.

Engem a szájbarágósság zavar. Hollywood sajnos a felnőtteket is sokszor gyereknek nézi, pl emiatt.

Nem mondom, h baj a konkrét befejezés, de legalább ennyire értékes és érdekes, hasznos, élményteljes lehet egy nyitottan hagyott "befejezés" is, mint ami számos animére jellemző is, szerencsére (ha jól oldják meg; és hát sokszor jól).

A PSZICHÉ az egyik olyan tényező, amitől értékes lehet egy anime, egy irodalmi mű. Engem kifejezetten idegesít, hogy ha elkezdek valamit nézni, akkor arról szól sokszor, hogy el kell jutni A-ból B-be, mert történetre van... Engem sokszor nem is érdekel a történet, ha jó, ha nem jó, ha elvarrt a vége, ha nem.

Engem a karaktere jellemfejlődése érdekel sokszor, meg az áramlás. Az, hogy vannak kisebb-nagyobb katarzisok, amiben mesteri számos felnőtt anime, Hollywood elbújhat mögötte.

Az ember sok mindenre ráébred pszichésen számos felnőtt anime nézése közben, és/vagy feldolgozza érzelmeit.

Nem a történet okozza ezt senkinél.

Engem zavar, ha belekezdtem egy sorozatba, és annyira összefügg, hogy ha félbehagyom a közepénél, akkor félig-meddig hiába néztem, mert végkifejletet terveztek bele, és lemaradok róla - pedig a világom az irodalmi alkotások, filmek, rajzfilmek legalább 95%-ára jellemző, sajnos.

Ne evvel okozzanak feszkót, élmény helyett...

Ezért is vágynék még nagyobb szabadságra a sorozatszerkesztési elvek kapcsán, tehát hogy lehetne több olyan anime sori, melyeknek egymással NEM összefüggő részei vannak. De kevés az ilyen, sajnos... Vannak egyrészesek, de azok minimum egy órásak, és a gond, hogy jó, ha vannak vele összefüggő más, egyrészes animék is, SZERTEÁGAZÓAN. Az sajnos ritka...

A történet mint olyan, általánosságban: mégis mitől érték? ÖNMAGÁBAN?? Maximum eszköz a történet mint olyan, egy másfajta tényezőnek kifejtésére, mely másfajta tényező az érték (pl a mű pszichés vonatkozásai, a szereplők jellemfejlődése, filozófia, stb).

Ez olyan, mintha te az ecsetet tartanád fontosnak, hogy mennyire díszes, ahelyett, hogy mit fest vele a művész...