Miért beszélnek így az animékban?

Az udvariasság, kedvesség az megszokott dolog Japánban. A legtöbben ilyenek, ez teljesen normális, csakúgy mint az egymás nevén szólítás. Nálunk ez nem túl gyakori, max akkor ha a másik nagyon messze van. A grimaszolás is mondhatni megszokott dolog még általános iskolában meg alsó középiskolában.

A mester szintű kommunikáció viszont csak az animék jellegzetessége. De most komolyan milyen lenne, hogyha úgy beszélnének mint való életben? Tele lenne "Hát, izé, őőőő, bigyó"-val az összes mondat :D A filmekben is mondhatni szépen kifejezik magukat az emberek, mert másképpen furcsa lenne.

A művekben szinte mindig máshogy beszélnek, mert ahogy írták, idegesítő és kijózanító lenne, ha valósághű beszédre törekednének.

Sok japán alkotásra egyébként is jellemző, hogy több tekintetben nem az élethűség megjelenítése a céljuk, hanem mondjuk hogy nyíltan kifejezzenek gondolatokat, üzenetet közvetítsenek vagy hasonlók. Ilyenkor a japánoknak elfogadható, ha a beszéd furán, mesterkélten jön ki. Nemcsak a beszédre vonatkozik ez, hanem a képi megjelenítésre is. Sokan szokták például kritizálni a régi japán festményeket, amiért nem olyan élethűk és kifinomultak, mint az ugyanabból a korból származó nyugati művészek művei, de nekik nem is mindig számított, hogy élethű-e vagy sem. Egyéb ismert példák mondjuk a hagyományos japán színház vagy a klasszikus japán filmeffektek, amikben szintén nem az abszolút élethűségen van a hangsúly.

De azt is vegyük figyelembe, ha felirattal nézünk animét (vagy bármit), hogy a feliratban lévő szövegek sokszor eleve nagyon furának hangzanak, ha megpróbáljuk mi magunk is kimondani őket. De ha csak olvassuk, úgy már általában kevésbé tűnnek olyan mesterkéltnek.