Higurashi no naku karo ni és koro kai? Válaszoljon aki megnézte

Hinamizava. Egy kis falu mélyen a hegyekben, amelynek teljes lakossága eltűnt a Föld színéről. Egykor még tele volt emberekkel, akik elszigetelt közösségként élték mindennapjaikat, nem engedve, hogy bárki is elhagyja a vidéket. Aztán elkezdődött. Oyashiro-sama átka, amely öt éven át minden évben, a Watanagashi fesztivál idején különös, bizarr haláleseteket hagyott maga után. Senki nem tudott biztosat, és a falubeliek mindent Oyashiro-sama dühének tulajdonítottak. Aztán egy éjjel vulkáni gázfelhő telepedett rá a falura, senki nem sejtve, hogy mi fog történni. Szinte mindenki meghalt. A kormány a körülmények veszélyességére hivatkozva kordonnal vette körül Hinamizavát, betonnal töltötte fel a krátert, hogy ne ismétlődhessen meg ami történt. Majdnem harminc év telt el azóta, hogy emberek jártak ott utoljára. Ám két barát, egy visszavonult és egy aktív rendőr még egyszer visszatér Hinamizavába, hogy megpróbáljanak magyarázatot adni a rejtélyre. Lehet, hogy a falut ért természeti csapás egyáltalán nem volt természetes. Oyashiro-sama talán nem is olyan földöntúli, mint azt a faluban hiszik...

Maebara Keiichi és barátai azonban nem sokat törődnek még az ilyesmivel. Ahogy eddig, most is klubtevékenységnek álcázott jó kis tréfák és egymás beugratása tölti ki idejük nagyrészét, amit elsőként egy zombifogócska nevű társasjátékban csodálhatunk meg. Egy fogócskában, amely azonban nem közönséges fogócska, hanem Mion fogócskája, ahol a piszkos trükkök, és beugratások megjelenése legalább annyira megszokott, mint Keiichi elkerülhetetlen veresége a többiek felháborítóan gonosz csapatjátékával szemben. De ott van az a baseball-meccs is, amelyen a helyiekből összeállt csapat mérkőzik meg egy profikból álló csapattal, vagy amikor az utána összehozott játék során a klub csapdamestere, Satoko miatt Keiichi igazán mélyre süllyed, amikor megpróbál kiegyenlíteni a korábbiakért. Satoko jókedvét azonban beárnyékolja, amikor eszébe jutnak egy barátjuk szavai. Szavak, melyek előrelátnak egy közelgő katasztrófát.

Bár akkor még sikerül eloszlatni a félelmeiket, ez csupán egy törékeny látszat. Furude Rika tudja, hogy nincs sok ideje. Mert hamarosan eljön a Watanagashi fesztivál napja, ahol az Oyashiro-sama átkának gondolt gyilkosságok folytatódnak. De bármennyire is próbál, bármennyire is szeretne, nem tud szembeszállni az eseményekkel, amelyek megállíthatatlanul haladnak előre a maguk útján, félresöpörve mindent és mindenkit az útjukból. Egy láthatatlan akarat vezérli őket, amelyet egymaga nem tud megtörni. A körülmények által rákényszerítve azonban még egyszer, utolsó esélyével megpróbál mindent, hogy megfordíthassa a dolgok kimenetelét. De már nem kell egyedül küzdenie. És hogy mi is áll valójában a háttérben... egy isten dühe, vagy valami nagyon is földi, szinte lényegtelenné válik a szereplők életének bemutatása és az események kbontakozása közben. A fesztivál napján, a tűzijátékok zajában pedig olyan buli készülődik, amit nem fognak egyhamar elfelejteni.

Mivel nagyon sok szereplő tűnik fel, akik nélkül a történet nem lenne teljes, így nehéz bemutatni őket anélkül, hogy kimaradjon egy fontos karakter a felsorolásból. A főszereplők közé tartozik Maebara Keiichi, aki nemrég költözött Hinamizawá-ba. Barátai közé tartozik Sonozaki Mion és Shion, a falut vezető három család egyikének tagjai. Aztán ott van Houjou Satoko, a tréfamester, akinek kedvenc szórakozása Keiichi beugratása. Ryuuguu Rena továbbra is jelen van, mint "aranyosdolog-mániás" lány, és persze Furude Rika, aki többet sejt a dolgokról, mint ahogy az látszik. A többi szereplő is feltűnik az előző sorozatból, így aki látta, annak már ismerősek lesznek a karakterek (aki nem, érdemes azzal kezdenie). A negatív hős ismerős lesz, mégis egészen más.

A sorozat kivitelezése az előzőnél is jobban sikerült. Bár az openingből hiányzik az a hangulat, ami az első évadéban megvolt, és amit Rena mutatott be nagyszerűen, a második sorozaté is jó, de mégis egészen más. Az ending szintén jó, az animációja szép lett, ugyanakkor érdekes is, a zenéje pedig kellemes. A sorozatban hallható többi zene is jó, helyenként szinte észrevétlenül, máshol erőteljesebben hallhatóak. A szinkronhangokat ugyanazok a seiyruu-k adják, mint az első szezonnál, így most is élvezhetjük a Sonozaki nővérek nevetését, Satoko gúnyos kacagását, vagy Rika "Nippa!"-val kísért mosolyát. A különféle szituációknál is sikerült eltalálni a megfelelő hangszínt, így a szinkronra sem lehet panasz. Az animáció egész jó lett, kétféle megjelenítés érvényesül benne. Az egyik a megszokott, normál rajzolás, ami nagyon szépen, részletgazdagon néz ki; és a másik, ami a különféle mókás helyzeteknél szokott előjönni, mintegy kihangsúlyozva az egész helyzet nevetséges voltát. A kettő kiegészíti egymást, ezért egyáltalán nem tűnnek erőltetettnek. A karakterdizájn is maradt a régi, most is láthatjuk a szereplők megszokott külsejét, ami időnként kiegészül néhány egészen mókás darabbal is, ezzel sincs gond. Érdekesség, hogy míg az első évad még teljesen szét volt bontva fejezetekre, itt folyamatosan halad előre a történet. Ez azért jó, mert itt már egy szálon haladnak az események, ezáltal könnyebben érthető, és talán még az eddigieknél is izgalmasabb. Poénok is sűrün fordulnak elő benne, amelyek nagyon meg tudják adni a hangulatot.

Műfaját tekintve erőteljes krimi, pszichológiai hatással és némi akcióval, de van benne sok poén és legalább annyi dráma is. Ezek a műfajok pedig nemcsak egymás mellé lettek téve, hanem tényleg jól lettek összeállítva. Ezt a sorozatot mindenkinek ajánlom azok közül, akiknek tetszett az előző sorozat, de azoknak is, akik szeretik a hátborzongató, pszichológiai témájú történeteket, amelyek tele vannak izgalmas helyzetekkel, és mégis lehet rajta nevetni. Ez egy olyan történet, amit nem érdemes kihagyni.

By : [link]

Én nem olvastam el mivel most akarok majd egy második esélyt adni az animének , ha nem olyan cseszett rövid arcokból áll mint az első akkor jópár pontal többet kap.