Mi olyan jó az animékben?

Erre az egészre annyit tudok csak mondani, hogy amíg valamit nem ismerünk, nem tapasztalunk meg a saját bőrünkön, vagy egyáltalán nem a mi stílusunk, és ebből adódóan nem is tetszik, nem vállalkoznák a kipróbálására, addig NEM IS ISMERJÜK! Ergo, nem feltétlenül kell elítélni, vagy egyes szubkulturák tagjainak emberségét megcáfolni és a többi. /Persze most általánosítottam, kinek nem inge, nem veszi magára!/

Az animék szerintem igen érdekes dolgok. Ugyanis, ellenben sok amerikai tinifilmmel/mesével/animációs rajzfilmmel, nem csak hülyeséget vesz alapul. Rengeteg, az élet fontos kérdésein filozofálgató mű van, de akadnak vicces, értelmetlen, romantikus típusok is, és még egy napig sorolhatnám őket. Persze inkább ne hasonlítsunk össze semmit semmivel, mert annak értelme a vitázáson kívül nem lesz. Lényegében ez is életstílus. Mint például a zenében is vannak rockerek vagy akik a popot részesítik előnyben. Ezekből jön az, hogy vannak olyan emberek, akiket egyszerűen nem tud érdekelni egy bizonyos dolog, vagy irányzat. De akkor itt álljunk is meg. Ez nem jogosít fel semmire, nem kell ítélkezni meg fikázni dolgokat. Az animézés is egy ilyen dolog. Egy irányzat, egy életstílus.

És csak hogy próbáljam védeni azt, ami mellett én állok, megmondanám, hogy rohadtul nem azok az "infantilis hülyék" vagyunk, ahogy egy drága híres emberke fogalmazott :)

Igen, én is animézek. Mégsem vagyok bolond, gyerekes, és eltudom választani a való világot, és az animék világát. Természetesen vannak olyanok is, akik erre nem képesek, de hahó! A magyaroknak mániájuk mindenben a rosszat és a kivetni valót látni?:D Rengeteg animét láttam, és jó hatással is van rám. Ugyanis.. 1. Megtanultam értékelni és elfogadni dolgokat. 2. Megismertem hasonló érdeklődésű embereket, akikkel egy nagy közösséget alkotunk, és ennek tudatában valahogy jobb kedvel kelek fel reggelente. 3. Elfogadtak! Végre, találtam barátokat, társakat, akik elfogadnak annak, aki vagyok. 4. Segít az álmaim elérésében, mint például segített abban, hogy az írói pályámat meglendítsem. Írónak készülök hobbi szinten, és nagyban hozzájárult mind a szókincsem fejlődéséhez, mind az íráskészségemhez. 5. Az animék által ismertem meg a japán nyelvet, kultúrát, aminek egy nap én is részesévé szeretnék válni. Tanulom a nyelvet, ismerkedek a kulturával, és nem, még mindig nem vagyok gyerekes idióta.

.... És még megtudnék egy pár dolgot említeni.

Ami a cosplayt illeti. Ha az emberek tudnák, mi munka van benne...! A cosplay nem abból áll, hogy göncöket aggatunk magunkra! És itt is kiemelném, hogy én most a szép oldalát mutatom a dolognak, ami nagyobb százalékát teszi ki, mint az, amit sajnos egyre többen ismernek meg és amit egyre többen fikázni tudnak.

A cosplayben minden benne van. Színészet, írás, fantázia, kreativitás, tehetség (bármilyen szempontból), kitartónak kell lenni és egyéniségnek! Hogy egyéniségnek miért? Mert akkor biztos nem fog érdekelni a többi ember véleménye, mikor úgy próbálnak lealázni, hogy nem is ismernek :)

Varrni kell tudni, szabásmintát kell tudni készíteni, anyagokat kell ismerni, smink technikákat/praktikákat, stb stb. Egy jó cosplayerhez egy jó fotós is társul. Hihetetlen fotósok vannak ebben az országban is, akik főként cosplayerekkel dolgoznak együtt. És azért, hogy megint csak alátámasszam, mekkora dolog ez az egész, megjegyezném, hogy világ/nemzetközi/országos szintű versenyeket, összejöveteleket szoktak szervezni, ahol mind olyan emberek, animések vagy/és cosplayerek jelennek meg, akik totálisan nem a gyerekes kategóriába mondhatóak.

Írhatnék még további dolgokat, de azt hiszem ennyi elég. Japán, mint ország, s mint kultúra, csodás! És sajnálom, minden társam nevében, hogy egyes emberek nem képesek felfogni, hogy az, ami nekünk tetszik, az nem feltétlenül fog mindenkinek bejönni, de ettől eltekintve még az emberségünket nem kell gyalázni, nem kell beszólni, mert igen is ugyanúgy mi is emberek vagyunk! Animézek, cosplayer vagyok, japánul tanulok, rajongok a japán zenéért, az országért, a kultúráért, és tudjátok mit? NEM ÉRDKEL MÁS VÉLEMÉNYE! <- Ezt az egész szöveget ne csak úgy olvassátok, mintha a saját véleményem lenne. Mert ez mindenkié, akik ehhez a szubkultúrához tartoznak :)

*Helyesírási hibákért ezer bocsánat, de még mielőtt ebbe is belekötnének, megjegyzem: telefonról írni nehézkes. Köszönöm a figyelmet...*