AOT vs Claymore: melyikben több a harcjelenet arányában, és melyikben a pszichológia?

Az elsőnek köszi a választ, a második nem értette meg a kérdésem. Szoktam nézni kifejezetten lélektani animéket is, azonban belebotlottam a Claymore-ba, eleinte zavartak a harcjelenetek, de mivel a negyedik résztől azok visszaszorultak, és egyre inkább "anya-lánya" viszony boncolgatásába ment át, nem tudtam letenni, megfogott lelkileg egy kicsit.

A Claymore hetedik részénél tartok.

SnK -nak csak az első részét láttam, egyáltalán nem fogott meg. Nincs impulzus, ami miatt folytatnám az SnK-t.

Kérdésem azért írtam ki, mert nem egészen értem az SnK iránti hype-ot, de, gondolom, ez megint valami tömegcucc, felszínes tömegeknek, és ezért ekkora sléger. Elnézést, nem sértésnek szánom.

A Claymore meg valami hasonlónak hatott eleinte, mint a SnK első része, azonban adtam a Claymore-nek esélyt három részig, ami sejtette velem, hogy a 4.-et is látnom kell, na ott kezdett a Claymore megfogni valamelyest.

Persze a Claymore így is viszonylag színvonalon aluli számomra, de azért van egy erős középszerűsége, és egyfajta drámai bája az "anya-lánya" viszonynak, ezért mint lazább anime folytatom.

Mivel nem csak komoly lélektaniakat nézek, hanem olykor lazábbakat is.

(Az SnK első 20 perce viszont totál hidegen hagyott, és még sehol nem kaptam impulzust arra, hogy miért is folytatnám a nézését... Persze ettől még lehet, hogy igényes az SnK, fogalmam nincs, de ahhoz érv kellene, hogy nézzem tovább, érvet még nem kaptam erre voantkozólag, figyelembe véve, hogy inkább a lélektani művek vonzanak engem, nem pedig a sok harcjelenet. A Snk célközönsége, úgy fest, a kiskamasz korosztály, kiindulva abból, amit hallok, meg látva az eléső részét, azonban lehet, h tévedek, így hát vehetjük puszta sejtésnek, nem többnek, miért nem mélyedek bele a SnK-ba.)

Köszi az elsőnek. Írhattok még, érdekelnek vélemények azoktól, akik láttak legalább egy-egy évadot mindkettőből.

Kedves előző, mondtam már, hogy nézek pszichológiaiakat is, és hogy a Claymore-t csak mellékesen nézem, tetszik a hangulata, és az érzelmek benne. (A harcos részek azok, amik kissé zavarnak.)

A Monster viszont eléggé sablonos krimi, már láttam az első 21 részét. Talán nézem tovább, te risztára Sherlock Holmes (Doyle) és Agatha Christie sablonok... Sajna.

Semmi eredeti nincs a Monster-ben, és lélektaninak se erős. De azért nézhető, középszerá. Akárcsak a Claymore. Lazításnak mindkettő oké.

Kedves előző, ha érdekel igazi mélylélektan, szólj, és írok neked animeajánlásokat. Abba meg nem tudom miért kell belekötni, hogy szinte mindenre nyitott vagyok, az egyszerűbb dolgokra is, mint pl a Claymore (vagy mint a Monster, merthogy kb egy szint a kettő anime).

*te risztára

->

de tisztára