Volt már veled olyan, hogy egy nagyon jó anime után úgy érezted egy jó ideig, hogy semmi se elég jó, hogy nézd és üresség, hiányérzet, szomorúság, esetleg sírás is társult ehhez a mély érzéshez? Melyik animénél éreztél így?
Ez most lehet ciki, de amikor kikapcsra vágyik a testem-lelkem, általában shoujo-t szoktam olvasni, és most fejeztem be a daytime shooting start-t... Hát na, ezen rendesen bőgtem!!! Nem azért, mert vége lett, hanem mert gyűlölöm a szerelmi háromszögeket. Főszereplő csávó, akiről először azt hittem, hogy csak egy szerencsétlen mellékszereplő lesz, hogy legyen a sztoriban egy kis izgalom... Jaj, szóval kicsit beleéltem magam, és meghasadt a szívem érte.
És a mellékszereplő, akivel amúgy az internet tele van, és aki miatt ráakadtam erre a mangára, sajnos nem volt olyan erős. Néztem, hogy mi van, 78 fejezet, és a 77-nél még mindig képben van kedves Shishio, és én nagyon szerettem volna Mamurában megtalálni azt, ami kell, hogy neki szurkoljak, de az erőlködésből végül az lett, hogy sírtam, amiért a tanárbá szomorú volt... :((
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!