Neon genesist érdemes végignézni? Mitől mondják filozófiai animének, milyen témákat feszeget?

Érdemes megnézni. A 90-es évek nagy kult animéje (kb mint manapság az AoT) ami nagy hatással volt rengeteg másik animére a következő évtizedekben.

Ami a filozófiai oldalát illeti, maradjunk annyiban hogy az anime rajongók szeretnek nagyot mondani, mesterműnek meg mindennek titulálni minden második animét. Nem állítom hogy nincs benne, de ha lehet ne ezért nézd meg.

Engedjétek meg, hogy kicsit az első válaszoló válasza nyomán ÁLTLALÁNOSSÁGBAN kifejtsem meglátásomat.

Nem a Neon Genesis E. kapcsán, hanem általánosságban. Mert áttételesen ehhez a témakörhöz kapcsolódik.

Annyit kérnék elöljáróban, hogy trollok kíméljenek, mellőzzék a reagálást.

A troll felismerhető pl arról, hogy nem tud érvelni, vagy legfeljebb érvnek látszó valamit vetnek oda sértődöten, vagy pökhendi módon, csak mert sértve érzik magukat az egyébként érvekkel alátámasztott mondandómról

- ami pusztán csak mondandóm, és NEM kőbe vésett igazság.

A különbség köztük és köztem annyi, hogy én kultúráltan és valódi érvekkel írok véleményt, ők pedig nem.

*

Így van, jól fogalmaz az első, sok rajongó sajnos elfogult.

És hát a hatásosság önmagában jelenthet jót is, rosszat is, ugyanis a hülyeségnek is lehet nagy hatása, erre mondja a magyar szólás: "egy bolond százat csinál", "a hülyeség ragadós".

Tehát attól még, hogy valami hatásos, kultikus, jelenthet jót is, rosszat is.

HA VALÓBAN értékes egy mű, vagy egy ember valamilyen tevékenysége pl alkotói tevékenysége, akkor áldásos az, ha sokakra van hatással.

Ha viszont gagyi, felszínes, tömegárucikk (bóvli, giccs, ponyva), akkor annak hatásossága inkább rosszat jelent. Jó pénzt, bizniszt lehet csinálni a gagyi tömegízlésből is, például, sőt, többnyire inkább abból lehet sajnos.

Erre épül a reklám (a manipulatív reklámpszichológia), és a slágerlista, vagy pl a (hivatalos) toplista is.

Igazából a nemzetközi, hivatlos toplisták átverések, ez egy kereskedelmi trükk. Felcserélik az okot az okozattal: önmagát beteljesítő jóslattal analóg módon a menedzserek ELŐSZÖR IS licitálnak, hogy kinek melyik helyezés kell az adott héten / hónapban. Azaz előre eldől a sorrend az adott időszakra, AMIKOR MÉG szinte EL SE KEZDTÉK PIACRA DOBNI a terméket, pl animét, filmet, zenét.

Azonban azt hazudják pl, hogy adott esetben az egy eladási lista, ami hazugság.

Így a sok sznob bebeszéli magának, hogy ő a number one rajongója, pontosabban azt, hogy "ő milyen jól tudja, mi a minőség", így máris, hiszékeny módon növeli a hazug menedzserek bevételét, (nagyjából) azok licitjeik arányában, csak mert a sznob emberek villogni szeretnek avval, hogy "bezzeg ők a legjobb minőséget szeretik", ami többnyire nem igaz, ők csak követik azt, amit minőséginek hazudnak.

Miközben fogalmuk sincs arról, hogy becspaták őket a menedzserek, és a reklámszakemberek, az egész gépezet átverte őket.

Más kérdés, hogy OLYKOR a hivatalosan értékesnek mondott művek valóban azok, amennyiben a vonatkozó menedzsment túl sokat licitált egy jó toplistás helyért.

Csakhogy... a legtöbb esetben a minőségi művet nem kockáztzatják meg a menedzserek túl sok pénzért meglicitálni (MÁS SZÓVAL TÚL MAGAS TOPLISTÁT HELYEZÉST MEGVÁSÁROLNI NEM kockáztatnak a minőségibb művek menedzserei, hiszen az emberek többsége kis igényű, vagy igénytelen, művészileg). Nem feledjük h egy adott menedzsment sose képvisel mindig azonos minőségű műveket, hanem váltakozót. Pl minőségi zenekaroknál ha marad is egy menedzsment erre a feladatkörre, akkor egy idő után elvárják a zenekaroktól DIREKT A MINŐSÉGROMLÁST. Meg is figyelhető, hogy magas, művészi szintá zenekarok szinte mindig a 3., 4. albumuktól kezdve többnyire már gyenge tömegárucikket adnak ki a kezükből, mint zenei album, de ez néha nem így van, akkor, amikor találnak egy másik menedzsmentet, akkor esetleg tovább tudnak minőségit alkotni továbbra is.

Visszatérve eredeti gondolatmenetemre: többnyire a gagyi, a bulvár, a ponyva, a giccs lesz a hivatalos toplisták felső tíz-tizenöt %-ában.

Míg az igazi minőségek többnyire a középmezőnyben sozktak kikötni többnyire.

Így lesz az elvakult sznob -többnyire- a gagyi művek híve, a saját tudtán kívül. A sznoboknak nincs művészi érzékük, nincs jó értékítéletük, hanem kisebbségi komplexusuk, nagynak szeretnének látszani pusztán a látszat által, miszerint ők előbb megvárják, mi kerül a top tízbe, majd UTÁNA elhitetik magukkal, hogy ezt meg KELL szeretniük, és többnyire ha kell nekik, ha nem, megszeretik, majd fennen huirdetik, hogy az "micsoda hatalmas művészi alkotás, micsoda remekmű", holott a szonboknak semmi művészi éréke nincs, kisebbségi komplexusa annál inkább.

DE ENNEK A SZNOBOK ÁLTALÁBAN NINCSENEK TUDTÁBAN. Tudatalatt a saját kisebbségi komplexusuk hajtja.

A sznobok azok, akik mindig a presztízsre hivatkoznak: a híresekre, aztán pl a szak írókra, a MANIPULÁLT többsége, a toplistára; mondván, a többség szereti az XY művet - evvel magyarázzák a sznobok általában, hogy "az tuti minőségi", holott valójában ez esetleges, sőt, többnyire nem minőségi, a fenti okok miatt.

(Amióta világ a világ, statisztikákat hamisítanak, na nem mindig és nem mindenki, de mégis gyakran, főleg a befolyásosabb körök.)

És én most nem ítéltem meg semmilyen animét evvel a meglátásommal, hanem általánosságban beszéltem, sőt, az anime világán túlra is érvényesnek gondolom a meglátásomat.