Ha üzenhetnél valamit az összes hazai animésnek, mi lenne az?

Szerintem 3-as a kínos weeb korszakra gondolt. Tudjátok, amikor annyira rajongsz ezért az egészért/japánért/a rajzfilmekért (főleg az animés korszakod elején), hogy mindenkinek el akarod híresztelni (bármilyen formában) azt amit csinálsz. Legalábbis én így értelmeztem 3-as válaszát.

Az üzenetem a hazai animéseknek pedig: túl sokat szidjátok egymást elhanyagolható dolgok miatt (akinek nem inge...)

#11

Bingó

#11

Egyébként igazán semmi konkrétumra nem gondoltam, inkább arra, hogy mindenki magába néz és talál valamit, amit más körülmények között vagy kívülről nézve kínosnak találna, de a magyar animésközösség 99%-ában se kreativitás, se önreflexiós készség, se humorérzék. Minden, ami kicsit is kétértelmű, helyből személyes támadásnak vesz, ahelyett, hogy kicsit gondolkodna.

"Ha valaki azt mondja, ne nézd meg a Boku no Pico-t, akkor ne a vörös gombot lásd benne, hogy csakazértis megnézed. Ne nézd meg. (tudom, úgyis megnézed, mert látni kell, mi olyan xar, de ha tudod, tartsd meg a kíváncsiságot).

Amúgy élvezd az animézést, amíg lehet, amíg örömödet leled benne."

Nekem ennyi lenne az üzenet. Kiskorom óta nézek animéket, jelenleg az Animeaddicts listám szerint 439-et láttam, hosszabbak-rövidebbek egyaránt. Mára nem igazán nézek animéket. Nem azért, mert már nem szeretem vagy mert kinőttem belőle (és nem szégyellem egyáltalán néztem/nézek), csupán már nem nagyon van olyan, ami tetszik. Az újak nem keltik fel az érdeklődésemet, kivétel most a Horimiya, de abból is elég heti 1 rész, és nem halok meg közben izgatottságomban, hogy úristen, jöjjön már a következő. Mostanában donghuákat nézek, azokból is a MDZS és a HOB-ot, illetve a Scumbag system is megvolt, hétről hétre. Most a MDZS 3. évadát várom, egyébként semmit nem követek a Horimiyán kívül. Van elfoglaltságom bőven, bele se férne nagyon, hogy órákon át ülök és nézek ki a fejemből. Anno sok időm volt, órákon át tudtam egy helyben ülni vagy feküdni a gép előtt, és csak arra fókuszálni. Most már a filmezés sem megy úgy, hogy közben ne matassak valamit. Változnak az idők. Ha lesz valami érdekes, megnézem, soha nem fogok kinőni belőle, és a régieket újra szoktam nézni időnként, még ha csak hallgatom is inkább, mert amit egyszer megnéztem, azt kvázi kép nélkül is látom magam előtt (fene, hogy ez a remek memória nem érvényes tanulásnál).

19/l