Fan-fictiont olvasva melyik néző pontot szeretitek jobban?

Egyetértek az elsővel. Ha én lennék a főszereplő, akkor olyan művet akarnék olvasni, ahol elágazik a sztori egy "Olvasd tovább a 23. oldaltól, ha te nem mennél be a sötét sikátorba!" elven. De mivel ez nagyon nehéz és sok idő lenne, így én is a kitalált karaktert választanám.

Viszont egyetértek az előző válaszolóval is. Ha már kitalált karakter, akkor miért fanfiction? Egy általad kitalált karakter egy már meglévő világban nem a legelőnyösebb. Részben azért, mert a világ lekorlátoz lehetőségek terén, részben pedig azért, mert ha kellően hosszúra sikerül, és kellően sokan imádják, nem tudod ténylegesen saját műként kezelni, mert egy másik történet világára épül. Ha már kitalált karakter, szerintem legyen a világ is a sajátod, és akkor elmondhatod magadról a végén, hogy írtál egy könyvet. Én is így csinálom. 4 éve elkezdtem írni egy történetet, ami a 2016-os Japánban játszódik, de egy alternatív valóságban. Fantasy sztori, tehát elég nehéz megalkotni ezt a részét, és a karakterek története sem egyszerű, de sokkal jobban élvezem, mert az egész az enyém, és senki nem vághatja hozzám a végén, hogy loptam a felét. :)

Nekem nincs preferenciám, az OC-s, reader-es és canon karakteres történeteket egyformán szeretem. Talán annyi, hogy a canon az többnyire slash (mivel kevés az érdekes női karakter), míg oc többnyire lány, reader pedig lány vagy semleges, így lányként az utóbbi kettővel könnyebb azonosulni.

Engem nem zavar, ha reader-nek saját személyisége van, ami elüt a sajátomtól; igaz, így többnyire egy tőlem elkülönülő karakterként olvasom, ami épp E/2-ben lett megírva... De ez semmit sem ront a történet minőségén (legalábbis számomra).

Ami fárasztó egyes reader-es történeteknél, az a (kedvenc/szín) (kedvenc/ruha) kihagyások. Nem attól fogok tudni jobban azonosulni Reader Channal, hogy azonos színű a hajunk... (Bár ilyen hibákat inkább csak fiatalabb fanfic-írók szoktak elkövetni.)

De még mindig nem egészen világos, hogy mit is szeretnél.

A fanfiction azt jelenti, hogy egy már létező világban játszódó történetet írsz. Például egy Fullmetal Alchemist történetet, aminek a főszereplője Edward vagy éppen Mustang, ha ő szimpatikusabb karakter. De ha egy teljesen új, kitalált karaktert akarsz, akkor már írhatsz egy teljesen új világot, aminek minden szabályát te írod. Mert a legtöbb olvasó a karakterre kíváncsi, és nem a világra. Bocsi, hogy még mindig ezen lovagolok, de úgy érzem, hogy van itt egy kis fogalomzavar. :)

Én egyébként a fiú szemszögéből írom a történetet. Nem úgy, hogy "láttam, ahogy elhalad mellettem az a bizonyos autó", hanem úgy, hogy "a fiú látta, ahogy elhalad mellette az a bizonyos autó". Tehát E/3-ban fogalmazom meg, viszont a fiú tapasztalatait, gondolatait és belső monológjait írom csak le. Tehát az olvasó nem tudja, hogy a fiúval beszélgető személy mit gondol, mik a valódi tervei stb., csak akkor tudja meg, amikor a fiú is megtudja. Illetve az olvasó nem tudja, hogy a fiú barátai mit csinálnak, amíg mondjuk fel nem hívja őket. Tehát "nem mutatja őket olyankor" a történet. Ilyen szempontból tehát "E/1". És így szerintem rendesen élvezhető, illetve izgalmasabb is, mert nem lövi le az olvasónak a poént, hogy "ez a fickó egy álszent k.csög", hanem a főszereplővel együtt tudja meg, és úgy hatásosabb szerintem. Remélem érted, hogy nagyjából mire gondolok. :)