Miért van az, hogy sokan élből elvetik, hogy régebbi (több mint 8-10 éves) animéket nézzenek?

Szerintem azért mert azt gondolják,hogyha régi akkor jó nem lehet,mikor amúgy azok a legjobbak szinte.Ott még volt igény a normális történetre és nem a haremekre meg a mellekre.

Én ígyis nézem a régebbieket 2008-ból is,nekem lényegtelen addig amíg minőségi úgyis,hogy 18 vagyok csak.Bár én a legtöbb mai retardáltnál (a mai 18 évesekre gondolok akik teljesen már születésük óta telefonnal a kezükben nőttek fel szülői szeretet nélkül úgy,hogy ki volt nyalva a seggük)hülyének vagyok nevezve meg ízléstelennek,mert a retro dolgokat is szeretem az animék mellé.Ebből látszik,hogy az ilyenek eléggé elcseszett életet éltek.

Koromat tekintve nem számítok őskövületnek, mégis a legkülönbözőbb évekből származó animéket nézem és szeretem (értsd, egészen a 60-as évektől napjainkig bezáróan legyártott animéket is meglesem). A kedvenceim általában a 90-es és korai 2000-es évekből kerülnek ki.

Eddigi tapasztalataim alapján nagyon nehéz rávenni az olyan nézőket egy régebbi anime megtekintésére, akik elvből nem néznek ilyeneket. Az én megkérdezettjeim általában két indokkal állnak elő:

1. a grafika. Az utóbbi 10+ évben olyan szinten túltolták a világos színek és csilivili látképek használatát, hogy egy kicsivel korábban készült anime színvilága már szinte komornak hat, főleg azok számára, akik frissebb darabokkal kezdték animés pályafutásukat. Én kifejezetten kedvelem a 90-es és korábbi évek animék látványvilágát, kifejezetten élvezem azokat a technikai megvalósításokat, melyek régebben az anime védjegyei voltak (pl. festményszerűvé váló állóképek, a képernyő két részre való osztása és az adott momentum két különböző karakter szemszögéből való bemutatása stb.)

2. a lassabb történetvezetés és az ebből adódó hosszabb sorozatok. Tény, hogy régebben nem volt divat több évadosra osztani a történetet, így a betervezett epizódszám elérése érdekében gyakran alkalmaztak filler részeket, ismétlő részeket és újrahasznált animációt. Ezek viszont sokszor előfordulnak frissebb sorozatokban is, csak talán nem olyan látványosan. Szerény véleményem szerint a "lassúbb" történetvezetésnek is megvannak a maga bájai, melyek főként akkor szembetűnőek, ha egy több feldolgozással is rendelkező anime régi és új megvalósításait állítjuk párhuzamba. Talán a Hunter x Hunter erre jó példa. Szinte mindenki csak az újabb feldolgozást nézi, mondván, hogy az a befejezettebb, a pörgősebb, viszont így lemaradnak olyan értékekről, melyet az újabb feldolgozás nem képvisel. Teszem azt, a karakterfejlődés. A lassabb történetfolyás mellett a karakterekre is több idő jut, jóval többet mutatnak meg a szereplők gyenge pontjaiból, nem restek akár halandóként is ábrázolni őket. Például a régi Hunter x Hunterben az egyik karakter életében először ontja ki egy ember életét, mely annyira megviseli, hogy több jeleneten keresztül is látjuk a testi-lelki vergődését utána, émelyeg, rosszul van. Az újabb feldolgozás ezt lerendezi egy arcmosással és egy villanásnyi flashbeckkel.

Persze, kivételek mindig akadnak, de a fent említett példa alapján akartam kihangsúlyozni, hogy a régebbi animékben gyakran "emberszagúbbakra" sikeredtek az emberi lények.

Mindez persze nem jelenti azt, hogy minden, ami 10-20+ éves, az értelemszerűen jó is meg nézhető is, régen is akadtak kivételek és elcsépeltebb alkotások, akár csak ma. Vélhetően a nézők hozzáállása az, ami alakítja és formálja a mai animegyártást, ami nagyon gyors ütemben változik, és ez igaz a filmekre, a zenére is. Más dolgok kötnek le minket, több ingerre van szükségünk, gyorsan ítélkezünk egy-egy alkotásról ami, ha pár percen belül nem váltja be a hozzá fűzött reményeket, tovább tekerünk vagy másik alkotásra váltunk. Talán, ha már olyan szinten felgyorsul a világ, hogy a popkultúra nem lesz képes lépést tartani vele, akkor majd felerősödik a nosztalgiafaktor és vele együtt az igény is az olyan alkotásokra, melyek hagynak időt elveszni a lassabb, megfontoltabb sodrásukban. Elvégre a mértéktelen csillogásra és pazarlásra törekedő barokk és rokokó stílust is később felváltotta egy jóval mértéktartóbb, szerényebb klasszicista irányzat.

Miért van az, hogy sokan elvetik, hogy új animéket nézzenek?

Szimpla megszokás kérdése az egész. Van olyan, aki a régi dolgokat kedveli és van olyan, aki mindig az új irányvonalat követi inkább.

Szerintem nincs azzal gond, ha valaki nem kedveli a régi animéket, személy szerint én is inkább az újabbakat (2000' évektől kezdődőeket) nézem.

Aki elveti az új vagy a régi animéket, az vessen magára. Minden generációnak megvan a saját szórakozása.

Én sokszor olvasom, hogy a mai animések azért rinyálnak egy-egy régebbi (pl. 5-10 éves) anime kapcsán, hogy "jaj, az nem olyan jó, mint a maiak, mert ronda a grafikája és nem olyan modern és biztos a történet is gagyi."

A mai animék között is rengeteg van, aminek ocsmány a rajzolása és a régiek között is soknak van gyönyörű, még mai szemmel is simán vállalható grafikája. Pl. Candy Candy (1970-es évek), Clannad, Air, Wedding Peach és még sorolhatnám.

Attól, mert valami régi, még nem feltétlenül pocsék, és fordítva. Én pl. nézek újat és régit is, de most jöttem rá, hogy engem a régebbi animék jobban lekötnek. Egyszerűen karakterileg, történetileg is többet adnak, mint a mai egy kaptafára készült isekai, hárem és hasonló animék. Plusz, engem nem mindig vonz a CGI sem. A régi animéket mind kézzel rajzolták, szerintem ez nem baj.

Igen, a mostaniak között is vannak jók, élvezhetőek, de úgy vettem észre, hogy egy kezemen meg tudom számolni, hányat nézek végig egy szezonban. Vagy hánynak várom a folytatását. Ellenben a régiek közül számtalan animét meg tudok nézni, mert azok kötnek le inkább. Persze, ez emberfüggő, de szerintem azért a mai animéseknek sem ártana legalább bele-belenézegetni egy-egy klasszikusba, hogy ne csak élből utálják őket.