Annyira fáj, hogy kiderült mégsem szeret (barátilag, ahogy anno mondta) a szerelmem. Nem tudom magam túltenni rajta, őrülten fáj, mivel már senkim nincs mondhatjuk úgy. Mit tegyek, hogy változzon?

Mindegy mit, csak lekössön. Ez lehet a fent említett íjászkodás, vagy egyéb sport, hobbi, háziállat (ami persze több, mint egy hobbi).

Kertészkedj! Piszkítja a kezed, tisztítja és gyógyítja a lelket.

Nem kötekedésből, de tök kafa ötleteket kaptál a kertészkedéssel és íjászattal! Én művelem mindkettőt, elhiheted hogy nem rosszat akarunk vele. De ha minden epítő ötletet élből elutasítasz, akkor mit vársz? Írtad, ismerkedni nem akarsz, azt ne tanácsoljuk. Nem is tettük. Azt tátom bármit írhatnànk, semmi nem felelne meg. Akkor mégis mit akarsz?

Én is rohadt sokszor vagyok úgy, hogy semmihez semmi kedvem, aztán mikor nagy nehezen rászánom magam a takarításra pl., a végén még élvezem is, annyira belelendülök. Közben megy a zene és sitty-sutty halad az ember, legalább valami hasznossal telik az idő addig is. Nem mondom, hogy mindig így van, sőt..., csak azt akartam ezzel érzékeltetni, hogy a zombi módból is ki lehet lépni, ha belekezd egy tevékenységbe az ember. Nem tudhatod, mi lesz, ami kikapcsol, ha neki se kezdesz.

Nem is hinném, hogy ebben az állapotban pont az ismerkedésre lenne szükséged. Vagyis, nem az olyan jellegű ismerkedésre, max barátság, ha éppen jön. De előbb magaddal kell rendben lenned, szerintem, aztán lesz majd más is az életedben és akkor elfelejted, tapasztalat.