Vannak itt olyan leszbikusok akik az igazságot úgy fedik el a családjuk/környezetük elől, hogy bemutatnak egy kamu barátot?

Tudom, nem éppen az ilyesfajta válaszokra vagy kíváncsi, de elmondom nagyvonalakban az én esetemet.

Sokáig "pasiztam", de nem tett boldoggá, sőt, inkább rombolta a lelkem, de úgy gondoltam, hogy legalább mások azt hiszik minden oké, azt csinálom, mint bármelyik fiatal lány.

Aztán már úgy próbáltam elfedni a dolgokat, hogy nem kell fiú, mert a tanulmányaimra, munkára, egyebekre koncentrálok.

Végül tudod mi volt a legjobb megoldás?

Kiszakadni a közegből, ami előtt megfelelési kényszerem volt. Azok meg elfogadtak, akiktől nem lett volna szívem megválni (szerencsére nekik se tőlem).

Aki ilyenhez folyamodik, az csak a saját életét bonyolítja meg mégjobban -ami lássuk be melegként alapjáraton sem egyszerű.

És miért lenne az hazug szöveg, hogy erre nincs szükség? Ne folytass szruccpolitikát. Attól mert felveszel egy jelmezt, még nem változol át! Egy idő után le kell venned, mert vakarózni kezdesz benne