Lányok! Másnál is így megy ez, aki egyedülálló?

Mostanabán próbálom semlegesíteni magam kb. mindentől, ami romantikus. Ráadásként sokszor, ha a szexre gondolok valami folytán, még a kevéske jókedvem is elmegy. Nem is igazán tudnám meghatározni, mit érzek, szomorúságot talán, közönyt, meg elhatárolnám magam tőle gondolati síkon is. Pillanatokra magával ragad a vágy, akár személyek iránt is, de nem igazán mondanám ezt olyan igazinak. Már a gondolat sem izgat. Pedig korábban voltak ezzel ellentétes időszakaim, amikor kifejezetten a romantikát, a szerelmet, annak testiségben beteljesedő formáját kerestem mindenhol, ha már az én életemből hiányzik. Most viszont... mintha megcsömörlöttem volna. Szerintetek?

Mondjatok valami bíztatót! :D