30-40 év körüli nők! Lefeküdnétek egy nálatok jóval fiatalabb lánnyal?

Miért kell lepontozni azt, aki azt mondja, hogy igen? Nem tudjátok elfogadni, hogy nem mindenki olyan, mint ti?

A kérdező 19 éves, felnőtt ember, azért mégsem egy általános iskolásról beszélünk. Én ugyan csak 24 vagyok, te csak nálam idősebb nőkhöz volt közöm eddig. Tehát igen, van ilyen.

(Nyugodtan le lehet pontozni, ha attól megnyugszik a lelketek.)

Annyira élvezem,hogy ezeknél a kérdéseknél csak általánosítani tudtok (tisztelet a kivételnek). Minden 18-19-20 éves lány gyerek,taknyos kölyök,semmit sem tud az életről,blablabla. Nem mondom,tény hogy sok ilyen van,aki agyilag le van maradva pár évvel,DE(!!) mindig is voltak,vannak és lesznek kivételek! Találkoztam már olyan 17-18 éves lánnyal,akinek a gondolkodása felért egy 25-30 évesével. Vannak olyanok,akik sajnos idő előtt fel kellett nőjenek (rossz családi helyzetek,beteg szülő,halál,stb),s emiatt a sok teher az ő nyakukba szakadt.

Persze jöhetnek olyannal,hogy "de mit tud nekem nyújtani egy taknyos kölyök? Ő még tanul,én dolgozok,ő bulizik,én inkább pihenek." Mi van azzal a fiatal lánnyal,aki az egyetem mellett dolgozik és mindent megtesz a párjáért,aki tőle jóval idősebb? Mi van,ha nem szeret eljárni bulizni és összeillenek minden téren,egy az érdeklődési körük,stb?

Heteroszexuális kapcsolatokban is vannak olyanok,ahol a nő az idősebb,s a pasi a fiatalabb vagy fordítva (persze,rengeteg az érdek kapcsolat),de mi van azokkal,amelyek őszinte érzelmeken alapszanak??

És egyáltalán miért kell elítélni azokat,akik esetleg belemennek az old&young felállásba? Ha ők így boldogok,akkor miért kell beléjük állni? Ezt sosem értettem. Ha én nem szeretem a csokis pudingot,akkor más se szeresse vagy mi??

Nem kell rátukmálni senkire,de nem is kell elitélni azt,aki ebbe belemegy. Mindenkinek saját élete,saját döntése.

Kérdezz meg amúgy gyerekpszichológust vagy pszichiátert erről a dologról (nehézsorsú gyerekek). Ne mondd már azt nekem,hogy nem érettebb egy kapcsolatra meg bármire egy olyan fiatal lány,aki mögött nehéz élet áll,mint az,akinek tök normális gyerekkora volt,egészséges szülőkkel,akiktől mindent megkapott úgy érzelmileg,mint anyagilag.

Nyilván másabb a szezonmunka és a rendes,állandó munka. De igenis van olyan,aki az egyetem mellett NEM CSAK nyáron,hanem egész évben tud dolgozni a suli mellett és meg is teszi. Az más dolog,hogy nem könnyű,de van ilyen!

Nekem nem érdekem az,hogy bárkire is rátukmáljam a fiatal lányokat (én párkapcsolatban élek),csak rossz azt látni,hogy általánosítotok sokan!

Én az úgymond "fiatalabb oldalt" képviselem, a huszas éveim elejét taposom, de őszintén bevallom és nem is érzem szégyellni valónak, hogy bizony elég sok téren tapasztalatlan vagyok és ha úgy tetszik, gyerek(es). Akármennyire is illene átbillenni a "felnőtt" státuszba, valahol a kettő között lavírozok, mert egyszerűen úgy érzem, az életemben még nem jött el az, amitől felnőjek, kiteljesedjek. Vannak olyan erős egyéniségek, akik már tizenéves korukra kiforrott személyiséggel rendelkeznek és képesek kész felnőttként viselkedni, másoknak ehhez idő kell és valami vagy valaki, aki mellett felfedezik önmagukat, korlátaikat és a kapcsolat korlátait, egyszóval kiteljesedhetnek.

Amit itt említettek, hogy hetero kapcsolatokban a korkülönbség része kissé másképp működik, ez nagyon piszkálja a csőröm. Mert egy huszonéves lány egy 30 éves vagy 30-as éveiben járó pasinak mondhatni ideális partnerjelölt. Saját tapasztalatom alapján azt vettem észre, hogy akikkel én ismerkedtem férfiak, sokkal inkább vannak türelemmel és készek erre a "terelgető" szerepre, inkább próbálják megérteni a másik fél nézőpontját, érzéseit és feltárni a sajátjukat, rávezetni egy másfajta, érettebb gondolkodásmódra vagy csak bizonyítani, hogy van ez is. Míg egy hasonló korabeli nőnél inkább elvárás, de minimum alapvető igény, hogy érettségben, intellektuálisan egy szinten legyen vele a lehetséges partner. Ez most nagyon általános, eddigi tapasztalataim alapján levont következtetés, nyilván akadnak kivételek, de szerintem a két nem közötti különbségek ilyesformán is megnyilvánulnak.

Megértem, hogy itt sokan miért nem kezdenének náluk tizenévvel fiatalabbal, mindenkinek joga van eldönteni, kivel szeretne bárminemű kapcsolatba lépni. De szerintem azt sem szabad elfelejteni, hogy vannak kivételek, minden ember más, emiatt én úgy gondolom, butaság kapásból "nem"-et mondani a másikra, ugyanakkor azt is el kell fogadni, ha nekünk mondanak "nem"-et.