Milyen volt a barátnőd szüleivel az első találkozás?

20 évesek voltunk amikor mindketten elmondtuk otthon, hogy lány párunk van. Fura volt elsőnek de szerencsére mindkettőnk szülei nagyon jól fogadták és természetesen viselkedtek. Anya egyszer még el is beszélgetett velem a szexről, hogy nálunk, hogy néz ki.

azóta is együtt vagyunk! 22L

Jóval előbb coming out-oltam mint hogy lett volna barátnőm, ezért mire eljutottunk odáig hogy bemutattam őt, már nem volt bajuk a melegekkel. Eleinte viszont nagyon heves vitáink voltak, nagyon homofóbok voltak. Kedvelték a barátnőmet, azt hiszem. A család fiú tagjait nem nagyon érdekelte, de őket amúgy se érdekelte soha semmi. A húgom jól összebarátkozott vele, anya is jól el tudott beszélgetni vele, szerencsére a barátnőmnek jó a beszélőkéje. :)

Neki csak apja van, az anyukája meghalt. Számítottam rá hogy nem lesz kedves az apja, de nem hiszem hogy azért mert leszbikusok vagyunk, hanem ő mindig és mindenkivel ilyen goromba. Azért többnyire inkább levegőnek nézett engem szóval nem kellett szembe néznem a haragjával..Csodálom a drágámat, sok szart kibírt már az életében...

Hogy érted hogy milyen típusúak vagyunk?

Mindketten lányosak. A barátnőm amolyan "hard femme", nem tudom pontosan megmondani hogy most rocker vagy goth, vagy micsoda, de hosszú vörös haja van, mindig nagyon erős sminket használ, füstös szemek vagy vörös rúzs...Gyakran hord bőrcuccokat, szoknyát, nadrágot, dzsekit...Általában feketét hord, szereti a szegecses dolgokat, van piercingje és gyakran hord ilyen filc kalapot mint Michael Jackson.

Én a komolyabb stílust kedvelem, egyszerű póló blézerrel, farmer nadrággal, magassarkúval. Szeretem a csipkéket, fodrokat, masnikat. Gyakran hordok harisnyát, szűkített szabású darabokat, virág mintás ruhákat. Nem sminkelem magam, nem szeretem az ékszereket és a körömlakkot, én inkább a hajammal szoktam kísérletezni, játszadozni. Kedvencem a francia konty, de gyakran göndörítem is a hajamat, főleg loknisra, vagy kreppelt stílusúra. :)

Nekem tragikus volt.

Vittem ajándékot, normálisan voltam felöltözve, bemutatkoztam-kezetnyújtottam... Láttam az undort az apja arcán, amit erőltetett mosollyal próbált takarni.

Csak ő volt otthon, anyuka dolgozott még.

Vele másnap talákoztam reggel.

Párom kiment a konyhába, mi ketten leültünk az étkezőben. És csak nézett, méregetett, nem szólt hozzám. Élvezte, hogy zavarban vagyok, egy frissen coming out-olt 20 éves lány, 300 km-re az otthonától. Védtelenül kb. Párom visszajött, de hármasban sem lett vidámabb a hangulat. Ezért elmentünk egy pizzázóba vacsizni :)

Késő este értünk haza, mikorra tuti hazaért az anyja is és biztos alszanak már.

Másnap reggel ugyanilyen flegmán és undorodva mutatkozott be az anyja is.

Gondoltam király!

Azóta mindent megtettem, hogy jobb színben tűnjek fel, esetleg megszeressenek valamelyest.

Voltam az évek során minden...leku**áztak,mellettem senki sem lesz a lányukból, én csak a rosszba viszem, rosszat akarok az egész családnak, így vagyok sz@r úgy vagyok sz@r...tűrtem egy darabig, utána levegőnek néztem őket.

Ők a hetero testvéreinek is mindig csak a vérét szívják. Soha semmi nem jó, amit nem ők találtak ki és mi nem úgy csináljuk ahogyan szeretnék.

Mára van az, hogy köszönnek rendesen, beszélgetnek, kérdezgetnek.

Kicsit normalizálódott a kapcsolatunk. (köszönhetően az 1500 km-nek)

Én nyugodt embernek tartom magam. Nem akarom mindenki torkán letolni, hogy ez természetes, el kell fogadjon. Nem kell. Ne fogadjon el, mondja meg kerek-perec, hogy sorry, ezt nem veszi be a gyomrom.

Többet nem lát.

A páromat a szülei beleegyezése nélkül is szerettem volna.

És ő is ilyen. Bár az én családomtól mindig is elfogadást és nagyon sok szeretetett kapott. Jobban szeret nálunk lenni, mint otthon.

Kicsit hamarabb felkapja a vizet úgy általában mindenen, de amúgy egy nagyon szeretetre méltó ember.

Bocsánatot is kért legalább 1000x a szülei miatt.

Mikor már magam okoltam, amiért gyűlöltek. Pedig semmit nem csináltam.

Na mindegy, nehéz időszak volt a kezdet, most is csak azért könnyebb mert évente 2x tudunk menni hozzájuk.

A távolság, az utálat meg gyűlölködés, gyomorgörcs, idegbaj, pénztelenség, rivalizálás.. Minden minden minden mai csak jöhetett, a szerelem legyőzte!

:)

Esetleg Te is az első találkozás előtt állsz kérdező??