Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért olyan elviselhetetlen a hiánya?
"Nemrég" szakított velem a barátnőm...Az a nemrég az már 3 hónapja volt...és még mindig ugyanannyira elviselhetetlen a fájdalom mint a szakítás pillanatában...
Egyszerűen nincs kedvem kimozdulni a szobámból, depis zenéket hallgatok, szomorú leszbikus filmeket nézek, mintha direkt kínozni akarnám magamat, de egyszerűen nem tudom rávenni magamat a boldog filmekre, se arra hogy kimozduljak...Egésznap csak sírnék, az ágyba bebújva, lekapcsolt villanynál, bezárt ajtónál hogy senki se zavarjon meg azzal hogy ő milyen boldog...
Mikor múlik már el a fájdalom? :(
Nem tudom őt elfelejteni és nem is akarom...Ő volt életem szerelme, hozzá fogható lány nincsen, és nem is lesz soha....
Miért nem voltam neki elég jó? Miért törte össze a szívemet?
Úgy érzem bele tudnék halni a fájdalomba...
Térj magadhoz , nem szabad egy valakiert akit teged siman a hata möge tesz es semmibe vesz , igy szenvedni
Te miert szereted , ha ö teged nem ?
Mindig azt hisszük egy szakítás után, hogy hozzá fogható nincs...
Aztán jőn valaki, aki ezt élből megcáfolja egy másodperc alatt! Elmúlik ez idővel, aztàn sokkal jobb és másabb lesz, meglásd!
Miert a harmadikra haragszol, miert nem a megcsalora?
Hamarabb tullennel rajta.
A porba alazott..
Ha szeretünk valakit, nem lehet egyik pillanatról a másikra megutálni...
Érző emberi lény vagyok, nem könnyű csettintésre tovább lépni mintha mi sem történt volna...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!