Hogy engedjem el?

Ilyen velem is megesett már...Nem tudok jobbat mondani mint amit én tettem ilyenkor...egy ideig sajnáltattam magam, aztán erőt vettem és minden kapcsolatot megszűntettem a nővel, mert tudtam hogy csak tönkretesz idegileg és érzelmileg... Nagyon nehéz volt, sokszor megfordult a fejemben az öngyilkosság, és úgy hittem senki se ért meg engem...De egy idő után könnyebb lett, és rájöttem hogy értelmetlenül szenvedtem, nem egy személytől függ az életem, a saját sorsomért csak én felelek, ez az én utam, az én álmaim, az én életem. Senki se veheti el tőlem. Ahogy tőled se. Még egy olyan nő se aki úgy érzed hogy életed legnagyobb szerelme és csak ő miatta létezel. Ha túl jutsz ezen, megfogod látni, hogy jobbat érdemelsz. Te ennél több vagy. Nézd magadat kívülről. Ha látnál egy lányt aki hasonló gondokkal küzd, mit mondanál neki? Azon kívül hogy te is átéled ezt...Mit tegyen?

Remélem gyorsan ráeszmélsz erre és nem jutsz el odáig ameddig én, hogy majdnem öngyilkos lettem...

Elottem szolokkal egyetertek.

Ha melyponton vagy probalj meg arra gondolni, hogy “vajon 3-4-5 ev mulva is ilyen szinben latom a dolgokat?”

( ugye nem .... elcseszned a jovod, egy olyanert aki semmibe vesz..?)

Masik melyponton atsegito mondat :” aki igy viselkedik velem, az nem szeret “

Dehogynem, közel fogsz engedni valakit. Csak remélhetőleg olyan embert aki megérdemli.

Te is tudod legbelül hogy sz*r emberrel kezdtél ki, de annyi jó ember is van a világban! Megtalálod az Igazit, ne aggódj!

Én is ugyanebben a helyzetben voltam csak annyi különbséggel, hogy nem 5 évig tartott hanem kb 2 évig és nekem szerencsére nem fordult meg a fejemben az öngyilkosság, de minden más ugyanez volt. Én úgy jutottam túl rajta, hogy egyszerűen betelt nálam a pohár. Elegem lett, hogy míg számomra ő az első és senki másra nem tudtam nézni, addig neki a sokadik vagyok. Ha valamire megkért én azonnal cselekedtem, ő viszont fele ennyi energiát se fordított arra, hogy az én kedvemben járjon. Sokat sírtam és szenvedtem, másokkal is veszekedtem miatta. Ráadásul ő labilis és változékony személyiség. Sokat szenvedtem ezért is, mert nem tudtam kiigazodni rajta. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy nem válaszolt sem a hívásaimra, sem a szöveges üzeneteimre. Én pedig úgy gondoltam, hogy ha nem hát nem. Nem beszéltem vele 1 évig. Azóta újra beszélünk, ő keresett meg, de már nem olyan a kapcsolatunk, mint előtte volt és az érzéseim is elmúltak iránta. Nem mondom, hogy könnyű, sőt nagyon nehéz főleg az elején. Nekem nagyon hiányzott, sírtam ha rámtört a hiánya. Én az unokatestvéreimbe kapaszkodtam. Úgy éreztem, hogy ki kell mozdulnom otthonról, új embereket kell megismernem, nagyobb társasági életre van szükségem ahhoz, hogy eltudjam terelni a gondolataimat róla. Az unokatestvéreim társasági emberek, szeretnek kimozdulni, emberek között lenni és szórakozni. Velük mentem erre-arra, hogy kicsit kimozduljak. Most úgy érzem, hogy olyan emberek vesznek körül, akik jobban megbecsülnek. Több emberrel sikerült barátságot kötnöm és rájöttem, hogy nem ő az egyetlen értékes ember a Földön. Van nagyon sok kedves, figyelmes, szerethető, szép ember csak nem szabad egy emberre összpontosítani, mert nem látod tőle a többit. Nyílván ő is egy szerethető ember, mindenkinek vannak jó és rossz tulajdonságai is, de ha csak szenvedsz tőle és ennyire ragaszkodsz hozzá, akkor muszáj lesz őt kizárnod, mert tönkreteszi az önértékelésed, az öbizalmad, a másokkal való kapcsolatod stb. Ha nagyon nem akarod őt teljesen elhagyni, akkor ne tedd, de igyekezz kicsit kevesebbet beszélni vele, mint általában és többet járj el otthonról, ismerkedj és idővel nyisd meg a szíved ajtaját más embereknek is. Biztosan akad valaki, akivel eltudsz menni erre-arra. Ha nincs akkor keress. Osztálytársak, rokonok, régebbi barátok, akárki. Én most már látom, hogy mekkora hülyeség volt ennyire ragaszkodni valakihez, aki ilyen sok fájdalmat okozott. Nem tudok rá haraggal gondolni. Nem haragszom rá és nem bánom, hogy megismertem. Jó lecke volt és megerősödtem.

Remélem tudtam segíteni és megmutatni a saját példám segítségével, hogy van kiút és nem reménytelen a helyzet. Sok sikert! :)

Igazabol hiaba ad tucatnyi ember tanacsot, bizonyara te is tudod mit kene tenned, de nem fogod, mert mar tul regota benne vagy...

Es ilyenkor az ember nyugtatja magat, hogy csak fokozatosan fog kilepni, de aki eddig nem tudta ezt megtenni, annak ezutan se fog menni, ha valamit nem valtoztat magan surgosen.

Gondold at er-e annyit, hogy az egesz eletedet elcseszd miatta. Annyi jo dolog tortenhetne veled...

Itt mindenki nagyon hasznos tanácsokkal látott el (még nekem is segített eskü), én is aláírom őket. Ezen kívűl hozzáteszem a sajátomat is:) Nos, majdnem ugyanebben a szituban vagyok benne, reménytelen az egész, ráadásul mint kiderült van barátnője, akit velem (is) csal már hónapok óta. És ugye ki tudja, hogy engem is megcsalt-e....szóval egy féreg. És ezt ma tudtam meg pár órája. Még mindig sokkban vagyok, nem tudom mit higgyek. A szívem nem akarja ezt elhinni. Ígérget, reményt kelt, aztán lerombol mindent, mintha csak egy marionett bábu lennék. Mintha nem is ismerném ezt az embert akit eddig szerettem. És már egy ideje én is fontolgattam miatta (is) az öngyilkosságot, de egy ilyen emberért meghali gyerekek?? Hát ez vicc.

Csak azt tudom mondani, hogy légy határozott, mert a te életed. Megéri neked szenvedni? Gondolkozz el, mi a több. A jó vagy a rossz? 5 év az nem kis idő olyan után futni aki majdhogynem le se szr. De te is megérdemled a megbecsülést, legyél egy kicsit önzőbb! És hidd el mással sokkal boldogabb lehetsz, csak ki kell várni, erősödj meg.