Szerintetek akkor lehetünk boldogok, ha megtaláljuk a társunk vagy először nekünk kell boldognak lennünk és az hozza magával a szerelmet (meg minden mást)?

Én meg ugy gondolom, nemi identi-tol függetlenül, h aki megtalálja a párját, ugy lehet boldog. Az ember társas lény, egyedül sosem lesz "annyira boldog", mint egy megfelelö társsal.

Az az ember tud boldog lenni, aki nem keresi a jövőjében az örömöket, hanem meglátja a mindennapjaiban. Szerintem pont azért van ennyi válás, mert sokan valamiért a másik embertől remélik a boldogságot.

Aki alapvetően nem tudja megtalálni a boldogságot egyedül,az egy társsal sem lesz boldog. Rengeteg apró öröm van az életben,amik boldoggá tudnak tenni egy olyan embert,aki lelkileg megtalálta a harmóniát,tudja pozitív színben látni a dolgokat. Mert ez a lényeg,a szemlételtmód. Pl.rengetegen sírnak,hogy mondjuk saját lakást akarnak. Ha megvan a sajàt lakás akkor meg azért sírnak,hogy nem a belvárosban van,nem elég nagy. Szóval aki nem tudja megtalálni ezeket az apró örömöket, az egy kapcsolat apró örömeit sem tudja megtalálni.Nagyon sok kapcsolat van/volt amik alapvetően jók lettek volna,de az alaptalan féltékenység,vádaskodás,empátia hiánya,kisajátítás,elnyomás-leuralás,megfojtás a szerettel,és egyéb idióta viselkedések miatt tönkre mennek. Mert egy megkeseredett,folyton elégedetlen ember nem az együtt töltött minőségi időre, vagy arra fog koncentrálni hogy jól érezzék magukat együtt,hanem ezekre.Illetve sok olyat is láttam,akik telekiabálták a világot a fájdalmukkal,hogy soha nem lesz senkijük,nincs mellettük egy társ,pedig csak ez hiányzik a boldogságukhoz.Aztán lett egy teljesen normális párjuk,akinek más tényleg örülne, ők meg elkezdtek fröcsögni,hogy másnak az ő korukban már 5-6 párjuk volt,nekik meg csak egy, másnak van lehetősége 1éjszakázni,nekik meg nincs, a haverjuk barátnőjének D kosaras melle van,az övékének meg csak B-s... Mondjuk az ilyen esetek döntő többsége pasi,de ez nemtől,mindentől függően érvényes.Aki hibát keres mindenben,az mindenben fog is találni.

Egyértelműen először egyedül kell boldognak lennie az embernek, utána lehet mással is boldog. Először a saját életed kell kialakítani és utána beengedni mást. Ha mástól függ a boldogságod, sosem leszel boldog. Nekem pl. időnként hiányzik a társ, de egyedül is teljesen jól elvagyok. Nem szabad kényszeresnek lenni.