Mennyire tartjátok fontosnak a coming out-ot a munkahelyen/tágabb ismerősi körökben?

Én aszexuális vagyok, azért nem mondom el mert nem túl megértőek a tanulótársaim ("Miééért?" "Bemutatlak XY-nak, mindjárt más véleményen leszel" "Szűzlányként akarsz megöregedni???")

Plusz nem is "tiszta" ace vagyok (ugye az nem egy konkrét fogalom, hanem egy skála), előfordulhat hogy bejön nekem egy srác, ami még dobna egy lapátot a "csak kitaláltad, nyugoggyále" reakciókhoz.

Ha "csak" meleg/bi lennék, akkor lehet én lennék a legnyíltabban felvállaló egyén a társaságból :)

Bár nálunk nem nagyon téma hogy "nekem a kékszeműek jönnek be, szőkék hanyagoljanak, neked van már pasid?" szóval még nem nagyon kerültem kellemetlen helyzetbe. Egyszer ajánlották fel, hogy bemutatnak majd valakinek, hogy "végre nekem is legyen pasim", ráhagytam, azóta se lett semmi :D

Ha leszbikus lennék, akkor vagy felvállalnám, vagy diszkréten kerülném az ilyen kérdéseket:

- Van barátod?

- Nincs, és jelenleg nem is keresek kapcsolatot.

A többi az én privát dolgom, hogy miért nem, nem hinném hogy sokat feszegetnék a kérdést, ha vennék a lapot hogy nem szeretnéd megosztani.

itt kezdődnek a gondok.

és akkor csak 1 kérdésem szokott lenni: a heteró embereknek is ez annyira a magánéletük, h bizony kőkeményen titkolják az asszonyt? remélem igen ... különben elég hülyeség, amiket beszélnek-

Egyébként nem kell külön comingoutolni, egyszerűen ha szóba kerül, megmondod h neked egy csávód van és nem csajod, ennyi. max 2 napig lesz slágertéma.

En olyan helyen dolgozok, ahol folyamatosan emberek kozott vagyok es egyszeruen olyan temak is szoba jonnek, amikre nem lehet mindig kikerulo valaszt adni.

En felvallaltam, de csak mert nem en vagyok az egyeduli meleg a munkahelyen, igy nem szokatlan szamukra a dolog es legalabb nem kell feszengenem meg koritenem egy-egy valaszadasnal.

Nálunk mondjuk dolgoznak annyira intelligens emberek, hogy aki nem vevő rá, annak nem vájkálnak a magánéletében.

A "mi van a pasikkal" meg "mikor pasizol be" kérdést rövidre zárom egy "majd"dal és is 99%-ban vége a vallatásnak, a maradék egy százalékban meg bólogatok a hülyeségükre és elég hamar meg is unják.

Alapvetően szerintem senkinek semmi köze a kollégája magánéletéhez, pláne nem a szexualitásához meg a szerelmi életéhez. Akivel kicsit bizalmibb a viszony, pár apróbb magánéleti dolgot szívesen megosztok, de ennyi. Azt is tudom sajnos, hogy nem egy kollégám, akivel amúgy jó viszonyt ápolok, némileg homofób, nem szeretném ezt a fajta konfliktust felvállalni.

Egyikük tudja csak, mi a helyzet nálam, de benne megbízom maximálisan ilyen téren. Ennyi nekem bőven elég.

#1

az izgalmas ... ées eddig milyen terápiákat próbáltál már, amelyek ennyire nem működtek?