Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Tökéletesen elégedettek vagytok a párkapcsolatotokkal? (leszbikus kérdés)
Elégedettek vagytok a kapcsolatotokkal?
Nem szoktátok néha úgy érezni, hogy lehet találnátok olyat, aki jobban illik hozzátok?
Nem feltétlen a párotok hiányosságaira gondolok, tegyük fel elfogadjátok és szeretitek, de olyan nincs, hogy eszetekbe jut, lehet valakivel még boldogabbak lennétek? Esetleg szoktatok hiányt érezni?
Kort is írhattok és hogy mióta vagytok együtt a párotokkal.
Érdekelne minden válasz, de leginkább leszbikus jellegű kapcsolatokra lennék kíváncsi.
Akinek van korábbi tapasztalata, de most épp nincs párkapcsolatban, az is érdekelne.
23LL
Én is hasonló aggodalmakkal küszködöm.
Nálam 6 évvel idősebb a barátnőm és régóta együtt vagyunk, néha még érződik nálam a fellángolás iránta, de már nem a régi, főleg, hogy nemrégiben megismertem egy hozzám jobban illő (korban és egyéb másban) lánnyal, azóta jobban gyötör a kérdés a szétválással kapcsolatban.
Barátnőmmel soha nem veszekszünk, néha érzem, hogy elhanyagol, de mindig látom rajta a törekvést, hogy tökéletesen működjön a kapcsolatunk.
Egyszer volt a 2 év alatt egy szakításunk pár hónapig, de nagyon megviselt mindkettőnket, így kibékültünk, azután sokkal jobb volt, mint előtte.
21ll
Szia,
mi a párommal 4 éve vagyunk együtt, és hát ez a 4 év alatt nagyon sok mindenen keresztül mentünk, ami bebizonyìtotta, hogy ő az igazi és nem is kell más.
22 éves voltam mikor a nagynénémhez utaztam Németországba csak így látogatóba, kicsit megtapasztalni, hogy milyen a kinti élet. A neten keresgetve ráakattam a közeli városban egy direkt leszbikus lányoknak szervezett bulira. Otthon (Magyarországon) soha nem mertem felvállalni magam, ott viszont felbátorodva elmentem a buliba,hisz úgy sem ismer senki. Bár hamar megbántam, mert ismerős nélkül és német nyelvtudás hiányában voltam :/ mikor angolul és kézzel lábbal való mutogatással próbáltam lerázni magamról egy hölgyeményt, a mostani barátnőm kelt a segítségemre. Szerencsére beszélt angolul és elég hamar összebarátkoztunk,olyannyira hogy az éjszakát a lakásán töltöttem. Nagyon aranyos és kedves volt, és mivel elmondtam neki, hogy ilyet még soha nem csináltam nővel nagyon megértő volt. (Bárcsak a nagynéném is olyan megértő lett volna másnap reggel :S). A lényeg, hogy az éjszaka után minden nap találkoztunk ès nagyon jól elvoltunk, amíg az egyetem miatt nem kellett haza utaznom. És onnantól kezdődtek a problèmák.
A párom 5 èvvel idősebb mint én, már dolgozott mikor megismerkedtünk. Szóval egy kicsit eltért a gondolkodás módunk, èn szerettem itthon bulizni járni, amit ő annyira nem engedett volna meg. Nem sokat tudtunk találkozni, és senki nem tudott róla. Szóval ha találkoztunk is azt a legnagyobb titokban tettük és rengeteget hazudtam miatta a szüleimnek, ami nagyon rossz érzés volt. A nyelv pedig szintén megnehezítette a kapcsolatunk. Neki nèmet nekem magyar az anyanyelvem, együtt pedig angolul beszéltünk. De úgy éreztem, hogy nem tudok vele bensőségesen beszélgetni, mert angolul nem volt ugyanaz mintha magyarul mondtam volna el neki valamit. Szóval szakítottunk. Mind a 2en összejöttünk mással.
Èn összejöttem egy velem egyidős lánnyal, és idővel arra jöttem rá, hogy egyre jobban hiányzik a volt barátnőm. Nem egy nyelvet beszéltünk mégis jobban megértett, mint az a lány aki szintén magyar volt. Úgyhogy mikor Németekhez utaztam vettem a bátorságot és írtam neki. Hogy ne legyek túl hosszú, csak leírom hogy újból összejöttünk. Felvállaltam a kapcsolatunk, ott volt mikor elmondtam a szüleimnek a dolgot. Elkezdtem németül tanulni és a legnagyobb meglepetésemre ő is magyarul. Ami nagyon sokat jelent nekem. Már 1 ève lesz, hogy együtt élünk Németeknél. Sok mindenen mentünk keresztül, sok mindenről mondtunk le egymásért, de megérte. :))
26LL
Én tökéletesen elégedett vagyok vele, igaz, még csak 1 éve vagyunk együtt, de az első pillanattól kezdve érzem és tudom, hogy nekem ő az igazi. Szó szerint beleszerettem első látásra.Mások iránt is voltak fellángolásaim korábban, de ez más.Nem hiszem, hogy valakivel még lennék ilyen boldog,ha szakítással végződne akkor is mindig ő maradna életem szerelme.
30/N
Én nagyon elégedett vagyok. Több, mint 7 éve vagyunk együtt a barátnőmmel, mivel fiatalon ismertük meg egymást (14,15 évesen) így mondhatom, hogy jóformán együtt nőttünk fel. Mindkettőnknek mi voltunk az elsők és reméljük, hogy ez így is marad. Nem tudnám elképzelni, hogy mással boldogabb lennék, nagyon jól érzem magam vele és a mai napig ugyanúgy szeretem, mint a legelején. Nálunk is volt egy hullámvölgy, ami szakításhoz vezetett, de abból is inkább csak arra jöttünk rá, hogy nem bírnánk egymás nélkül és inkább még közelebb hozott minket egymáshoz.
23L
Sajnos , nem.
A szeretoje vagyok, mar masfel eve... agyam tudja mar hogyha eddig nem lepett ki a hivatalos kapcsolatbol, akkor nem is fog...:(
( egyeduli hetvegek, nincs nyaralas...)
40L voltam.
Mi 7 éve vagyunk együtt. És nem, nem tökéletes a kapcsolatunk, nem is természetes szàmunkra, hogy egymás mellett kötöttünk ki!
Minden nap felteszem a páromnak a kérdést : "Szeretsz?"
-Igen.
"De úgy igazán, Szerelemmel?"
- Igen. Nem is tudlak másképp szeretni.
"És ennyi év után, hogy tudsz elviselni?"
- Mert Szeretlek!
Mi emberek, sokszor azt hisszük, hogy minden, ami körülvesz, amink van, természetes. Pedig nem. Ha eltűnne az a valami az életünkből, csak a hiányát éreznénk. De csak azért, mert addig természetes volt, hogy van.
Ha nem lenne természetes, mint pl. az sem, hogy a másik szeret minket : lehet, jobban vigyáznánk rá, és megbecsülnénk!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!