Nagyon szeretnék egyszer egy gyermeket megszülni és felnevelni egy másik nővel. Mennyi az esélye itt magyarországon hogy normális élhető életet biztosíthatok neki hogy a lehető legkevesebb hátrány érje majd emiatt?

Attól mert ilyen körmönfontan fogalmazod a mondandód és ennyire nagystílűen írsz, még ugyanúgy hibázik az elméleted.

Mégpedig azért, mert ez csak egy elmélet:)

Te a te saját beszűkült szemléleteddel állítasz valami, és mivel a világ többségben ilyen emberekből áll, tényleg érheti támadás szegény gyereket.

De ez nem a meleg szülők hibája, hanem a tiétek.

Az mellékes, hogy ezek miatt az emberek miatt mindig másnak kell alkalmazkodni.

A hagyományos családkép fogalma és a gyerek egészséges nevelése már ott megbukik, hogy vannak elvált szülők és olyanok is, akik degeneráltak és nem tudják, hogyan kell egy gyereket nevelni. Bármilyen egyéb módon is érheti sérülés a gyereket.

Persze könnyebb betámadni az azonos nemű párokat, mert hát tök természetellenes, persze.:)

Amerikai felmeres

Homoszexualis parok.altal nevelt gyermekek kozott pont ugyan annyi meleg lesz mint a heteroszexualis parok kozott

Ergo a szuloi mint nem annyira hangsulyos mint gondolod

A gyereknek nem az a fontos h milyen nemu a szulo hanem h a par jo alapokat rak le van e harmonia jo csalad e ?

Ellenben a homoszexualis parok altalt nevel gyerekek empatikusabbak erzekenyebbek a vilagra, nyitottabbak ....

Szoval ha azt nezem siman lehet elony is egy ilyen csalad model ...

"főleg a témában jártas anyukák...."

Itt senkinek fogalma sincs semmiről, csak vagdalkózik mindenki, úúúúúúgy, hogy szerintem huszon eleje az összes. Nem értem, ha érdemleges tapasztalatot nem tudtok írni, akkor mi ez a sok hozzászólás.

Én sem tudok, de bosszant ez a nagy "közvélemény."

Akinek nincs gyereke, mit izél????

ja igen: jöhet a lepontozás!

Én apa nélkül nőttem fel. Az nem írhatom ide húgommal és a hasonló képen kedvelt anyámmal éltem. Nem volt egy férfi ember sem az életemben aki példát mutasson vagy megtanítson dolgokra amiket jó lett volna tudnom mint hím neműnek.

11-14 évesen nagyon szerettem a kajakedzőm közelségét aki nem csak edzette, hanem kicsit nevelte is a csapatot, középiskolában pedig a matektanárom volt ilyen, akinek köszönhetően elkezdtem a súlyokkal edzést és a futást amit máig végzek nem versenyszerű, de

látványos és jó eredményekkel. Nem mondanám hogy elkallódtam, mivel a munkahelyem van és jól fizet, járok szórakozni társasággal, edzek és rendben van a testem, viszont nagyon sok nehézség vitt el ide. A gyerek korom és a tízes éveim nagyon rosszak voltak, nem találtam a helyemet a konditermen és a reggeli futáson kívül. Szerintem az hogy két nő nevel fel gyereket legalább ilyen beteges lenne, mint amilyen az én lelkem volt a húszas éveim elejéig. Most jön az hogy "de hát nekünk lenne pénzünk, meg tudunk gyereket nevelni, jó szülők lennénk, megtanulna mindent". Gyereket nevelni mindenki tud, csak rossz körülményekkel ugyan olyan nem írhatom ideházi lesz mint én voltam(két nő=rossz körülmény,férfiakkal ugyan ez). Nem poénból vagy sértésből mondom: Vegyél egy kistestű háziállatot akit etetsz, néha leviszel sétálni, levágod a szőrét, így meglesz az érzés hogy felelősséggel tartoz(tok)ol egy élőlény iránt, de ne egy kölyök életet szúrjátok el el kérlek.

Az én apám egy aljas,gusztustalan "ember" volt, a szemem láttára kínozta az állatokat, verte részegen anyukámat, és minket is a testvéremmel, pedig teljesen ártatlanok voltunk. Az elnyomásról, terrorról már nem is beszélve. Emellett nagy munkakerülő volt, anyukámat sem engedte dolgozni a közeli városban, mert még mikor kicsi voltam, látták beszélgetni a munkahelyén egy férfival és mikor ezt megtudta( mármint hogy egy nyílvános folyosón, 2 méter távolsagból beszélt valakive) otthon rázárta az ajtót és agyba-főbe rugdosta, minden csupa vért volt, mi meg a sarokban üvöltöttunk a nővéremmel.Szakadt ruhákban jártunk, de nem volt hajlandó pénzt költeni ránk, kedvenc szófordulata volt, hogy álljunk ki a sarokra és keressünk magunknak pénzt.11 és 15 évesen öngyilkosságot kíséreltem meg miatta, mert már nem bírtam elviselni a környezetemben,annyira gyülöltem és gyűlölöm ma is. A mai napig nem sikerült feldolgoznom a szörnyű traumákat,és az emiatti szégyenkezést,csufolást,amit a többi gyerektől kaptam. 6-7 évesen ostenhez imádkoztam esténkent, hogy haljon meg vagy váljanak el és költözzünk el tőle.Sajnos anyukám nem volt elég erős ehhez,inkább tűrte, hogy állatként bánjanak vele,ami nagyobb baj, hogy velünk,az ártatlan gyerekeivel is. Persze sajnálom őt is,de nem tudok rá felnézni, nem példaértékű,erős nő, inkább szánni tudom, hogy ilyen szerencsétlen sors jutott neki,és nem tett ellene semmit. Tehát ilyen felfoghatatlan rémtettek átélőjeként őszintén mondom, hogy összetettem volna a két kezem, ha 2 gyengéd,gondoskodó nő nevel fel szeretetben, és szrtam volna az apámkaliberű emberkék megjegyzéseire, meg a többi,buta,kárörvendő gyerekre,akik azzal is csúfoltak hogy hogyan beszélt velem apám, meg hogy hogyan voltam felöltözve.Imádtam volna mindkét anyukámat és hálás lennék nekik, amiért gondoskodtak rólam és felneveltek, és a sorsnak is hálás lennék ha két egynemü,de szerető szülőt adott volna nekem, mint hogy az utca nevelt fel.

22/L

Még az egyedülálló anyákat is kinezi ez a társadalom, nemhogy az egynemű szülőket ember!!

Barátnőddel laktok..Ennyi.

Nem rèszleteznèm sehol.Ez nem az a felvallalhatod aki vagy társadalom.

És gyereket is csak spermadonortol csinálnék!!!