Lehet egyszerre utálni és szeretni valakit?

Igazából nem lehet,ha úgy érzed utálod,akkor már nem szeretheted igazán.Ez már csak egy átmeneti állapot,lassan egyre kevésbé fogod szeretni és átveszi a kettős érzés helyét az utálat,közömbösség.Én is így voltam, évekig szerelmes voltam egy heteró nőbe.Nem is ismerkedtem mással,hiába tudtam,hogy nem fogja viszonozni.Egy rossz gondolatom nem volt róla,számonra szent volt.Aztán pár év után szép lassan belefásultam a háttérbe húzódásba, de nem tudatosan, hanem elkezdtem másképp érezni iránta.Arra,hogy utálom még nem is gondoltam,nem hogy kimondjam, de lassan elkezdtem észre venni a hibáit és nem volt már kedvem találkozni vele és körberajongni.Mikor elkezdtem felfigyelni más nőkre is,akkor éreztem úgy,hogy egyszerre szeretem és utálom,de ez az érzés nem tartott soká. Onnantól,hogy megismertem a mostani barátnőmet egyre inkább utáltam,végül megszakítottam vele a kapsolatot,ekkor már egyáltalán nem szerettem,de nem is utáltam inkább közömbös lett. Nálad is ez lehet a helyzet, kedessz kiábrándulni belőle, a felejtés első fázisában jársz.Ez jó dolog,ez az érzés kb.a mélypont,ettől csak jobb lesz ahogy telik az idő.

23/L/L

#5, szerintem nem feltétlenül van úgy, ahogy mondod. Én éveken át éreztem ezt a kettősséget a volt szerelmem iránt. Valószínűleg azért, mert valójában szerettem, de állandóan bántott, volt, hogy szándékosan is, emiatt haragudni kezdtem rá, de legfőképpen magamra, amiért elviseltem.

Elég bonyolult dolgok ezek sajnos.

Aki szerint ez fura, az nem tanulta irodalomból az Odi et amót? (9. osztály) Vagy Ady Endrénél az ambivalens szerelmet, amit Léda iránt érzett? (Héja nász az avaron, 11. osztály) Az utálat-szerelem oximoron érzés igenis létező jelenség, sőt az első szerelmemnél (azóta se volt más) én pont ezt éreztem.

Teljesen normális, sőt kellő kritikus gondolkodással belátható, hogy a te esetedben ez logikus eredménye a szituációnak.