Hány évesen tudtátok meg, hogy leszbikusok vagytok?

#2-es vagyok.

Sokakhoz hasonlóan én is beleszerettem egy lányba, eleinte magamnak sem akartam beismerni, mert úgy neveltek, hogy az ilyesmi nem helyénvaló. Nagyjából egy év alatt sikerült megbékélnem a helyzettel, utána már a világ legtermészetesebb dolgának éreztem a szerelmemet. A családból senkinek nem mondtam el, legfeljebb akkor fogom, ha már saját lakásom és önálló életem lesz. Egyébként minden barátom/közelebbi ismerősöm tudja rólam, és ők elfogadtak az első pillanattól kezdve.

Kb. 10-17 éves korom között több lány iránt is éreztem plátói szerelmet, de sosem történt semmi. (Elég hosszú sztorik, úgyhogy ezt itt most nem részletezném.) Bevallani nem igazán sikerült magamnak. Aztán próbáltam 16-17 évesen magamra erőltetni kapcsolatot fiúkkal (2 fiú, 2-2 hónap), nem ment. Egyik szakítás után sem törtem össze, sőt megkönnyebbülés volt. Aztán miután a külvilág felé sikerült kimutatnom valami társas interakciót férfiakkal, őszintén nem is nagyon igyekeztem bárki felé is nyitni.

Aztán jött a 11., fakultációk, közös óra az évfolyamtársakkal, lettek új barátaim. Közel kerültem egy lányhoz, egymásba szerettünk és pár héttel a 18. szülinapom előtt megcsókoltam. Aztán nem sokkal később le is feküdtünk, csodálatos volt és megrémültem ettől az érzéstől. Akkoriban őt is, meg magamat is próbáltam azzal hitegetni, hogy én ezt most csak kipróbáltam és hogy ez nem tart örökké, nekem férjem lesz, két gyerekem és orvos leszek, pont. Ő is teljesen össze volt zavarodva, neki nem csak az első lány élménye voltam, hanem az első csókját is tőlem kapta, így neki szerintem még váratlanabb sokk volt.

Aztán szép lassan elfogadtuk, hogy ez egy kapcsolat, megtörténik és jó. És nem foglalkozunk a jövővel. Egy évig tartott, mire elfogadtam, hogy igen érdekelnek a nők is. További egy év, mire sikerült leépítenem a családi elvárásokból és társadalmi normákból származó jól megtervezett életutamat/jövőmet. És körülbelül fél évvel ezután mondtam ki magamról először, hogy leszbikus vagyok. A barátaim ekkor már jó ideje tudták, hogy együtt vagyok a barátnőmmel, de sosem tisztáztam korábban a szexuális orientációmat. Így volt olyan barát, akit ekkor vesztettem el. Mert addig elfogadott, míg kívülről átmenetinek és komolytalannak tűnt az egész, de mikor kiderült számára, hogy nem lesz férjem, akkor kiborult. A többiek csak a képembe nevettek, hogy ezt eddig is tudták.

A barátnőmmel azóta is együtt vagyunk, picit több, mint 3 éve. A tesómnak novemberben mondtam el 20 évesen. Ő jól fogadta, nem borult ki, mintha egy hétköznapi dolgot mondtam volna neki.

Most lassan 21 leszek és mostanra kezdem azt érezni, hogy nagyjából elfogadtam magam. Kb. azóta, hogy képes voltam ezt megosztani a testvéremmel. Már nem szégyenlem és nem borulok ki azokra, akik megjegyzéseket tesznek rám/ránk. Tudom, hogy nálam ez egy rögös lélekvándorlás volt, de nem hiszek abban, hogy ez karikacsapásra megy. Még azoknál se, akik sokkal hamarabb beismerik maguknak. A beismerés egy dolog, de az elfogadás nehéz.

És, hogy a szülőkről is beszéljek, apa 16 éves koromban meghalt, tehát nem volt mit tudnia, anya pedig nem tudja és nem is fogja, ameddig anyagilag nem leszek független. Nem lenne képes elfogadni, de sajnos még függök tőle, így marad a titkolózás.

Ha beszélgetni szeretnétek velem bi/leszbikus lányok, írjatok!

15/L

11-12 évesen, beleszerettem a legjobb barátnőmbe (ami azóta is tart de nem viszonzott...) és a legjobb barátaimnak mondtam csak el, ők meg teljesen jól fogadták és a fiú haverjaim imádják,h velem is dumálhatnak a csajokról.

21/L

Ne haragudj, én biszexuálisként válaszolnék.

15 évesen tudatosult bennem, azelőtt is éreztem vonzalmat nők/lányok iránt, de elnyomtam magamban, elástam jó mélyre. Ennek oka többek között, hogy alapból önbizalomhiányom van, nehéz időszakon mentem keresztül, és anyám - vele élek - nagyon szigorúan homofób. Meg akartam felelni az elvárásoknak.

12 évesen már néztem leszbikus pornót, de úgy voltam vele, hogy nem lényeges, mert 'rendeset' is néztem. Aztán néztem melegpornót is, és mindegyiket imádom.

Részben így 'tudtam meg', részben meg ugye 15 évesen kezdtem a 9.-et, új osztály, új suli. Fél év alatt 3 lány iránt éreztem rövidke plátói dolgot.

Még nem fogadtam el teljesen, mert nagyon rossz érzés, hogy titkolóznom kell, habár nincs barátnőm és nem is szeretnék érzelmekkel kötődni lányokhoz.

Öcsém meghalt még nagyon régen, de ha élne, elmondanám neki, szerintem nem lenne baja vele. Megértené szerintem, egyébként ikrek voltunk. Nekem a legjobb barátnőm a 'testvérem', mert unokatesóimmal nem nagyon él a kapcsolat, és szerintem nem a vér számít. Lényeg a lényeg, ő tudja, de nem neki mondtam először, hanem egyik gimis osztálytársamnak, aki szintén biszex, és ő mondta nekem először. Így könnyebb volt, segítettünk egymásnak elfogadni. Aztán elmondtam barátnőmnek, és egy másik osztálytársamnak, akiről hallottam már, hogy ő is az. Mindhárman teljesen elfogadták, nem téma ez köztünk. Kivéve barátnőmmel, vele beszélgetünk róla. Ő szerintem teljesen hetero, és nem zavar minket a másik szexuális orientációja, mert nekem ő nagyon nem az esetem, ő meg ugye hetero. Minden fellángolásomat meg tudtuk beszélni, ez nagyon jó.

Most azon rágódok napok óta, hogy legjobb barátomnak elmondjam-e. A probléma az, hogy 2 éve jártunk 3 hónapig, ami nyilván nem sok, csak félek, hogy átvágva érezné magát. Akkor 14 voltam, szóval ért bennem a dolog, csak nem voltam biztos benne.

Apám sejti a dolgot, de kissé tévesen. Ő totálisan abban a hiszemben van, hogy legjobb barátnőmmel mi egy párt alkotunk. Fentebb említettem, hogy semmi nincs köztünk. :) Szerintem nem halna bele, ha megtudná, de nem szereti a melegeket, nem érzem szükségét, hogy tudja.

Ami legjobban bánt, hogy anyám soha az életben nem tudhatja meg. Óriásit csalódna. Mondta is már, mert pedzegettem a témát. Utálja is a melegeket, szidja őket, süt róla a tömény gyűlölet. Azért is rossz, mert amúgy sokmindent megbeszélünk, ketten élünk együtt, jó a kapcsolatunk és nagyon szeretem ennek ellenére. És neki minden álma az unokázás, pedig én nem akarok gyereket, nem a beállítottságom miatt, csak úgy érzem, nekem nem való. Ezen is sokszor összevitatkozunk, nem hiányzik, hogy megtudja, mi is a helyzet.

16/l/bi

Nem volt ilyen "hirtelen ráébredés". 13 évesen kb fél évig éltem a nagy "biszex" korszakomat, próbáltam randizni srácokkal (17-19 évesekkel, még ha meglepő is) de nagyon nem ment. Megcsókolni sem akartam őket. Aztán meg akkoriban lett meg az első szerelmem, mint sokaknál, a legjobb barátnőmbe. Úgyhogy olyan 14 éves korom óta biztosra tudom, hogy engem csak a lányok érdekelnek.

17/L/L :)

Úgy látom ér a bi is :D szóval 16. Fura tényként ért, hogy elkezdtem érezni bármit is. Főleg, hogy lányok is voltak. Szépen kezdtem bevallani magamnak és a fontosabb

személyeknek. Mondjuk azóta is csak érzek dolgokat, lépni képtelen vagyok... vagyis hát léptem, de akkor az nem sült el jól

18L

12 éves koromban beleszerettem a legjobb barátnőmbe, amit el is mondtam neki, de nagy hiba volt, mert szét kürtölte az egész iskolának, aminek meg az lett a vége, hogy anyám kiíratott abból a suliból, mert mindenki megutált és gúnyolódtak rajtam.

Amúgy anya nagyon durván homofób, vagyis gyűlöli a melegeket, de hálistennek nem hitte el a ”pletykát”. Apám viszont elhitte és gúnyolódott rajtam, szánalmasnak tartott, bár már az előtt is sokat bántott, de hálistennek elhagyott minket... Jópár hónappal ezelőtt megismertem a féltestvéremet(báty, anyai ágról), akinek elmondtam, hogy a lányokhoz vonzódom. Szerencsére Ő támogat és megígérte, hogy nem mondja el senkinek sem.

Pár hónapja pedig beleszerettem egy lányba, aki a bátyám nevelt lánya barátjának az unokatestvére... Bár teljesen reménytelenül. :(

14/L