Ti hogy dolgoztátok ezt fel?

Nálam nem volt ilyen felismerés, mindig is tudtam, hogy a saját nememhez vonzódom, szóval nekem ez természetes volt. Inkább az volt taszító, ha férfival kellett volna elképzelnem. :/

17/l

Én megértelek! Szerintem te nem a nőktől való szextől viszolyogsz, hanem a társadalmi elvárásoktól. Én mindig is tudtam legbelül, hogy ki vagyok, mi vagyok, de megélni a valós önmagamat csak 5 éve tudtam először. Előtte, 14 évesen volt egy fiúm, aktus nem volt, csak gyerekszerelem, bár ahhoz viszonyítva elég sokáig tartott. No mindegy. Belém itthon nagyon nyomják az inzulint, hogy dehátvoltfiúm, és érzik rajtam, hogy nem vagyok meleg, és mindkét exemnek pasija lett utánam, stbstbstb... Mivel ezekkel vagyok körül véve, a gondolataimban is visszhangzanak ezek a szavak néha, és akaratlanul is megállok egy percre, hogy biztos jó lesz nekem férfi, és gyerek nélkül. Aztán full nyugodtan tovább megyek, elrúgva magamtól a gondolatot, és a helyébe betársítva sok csinos nőt. ( Na jó, csak egyet, de a sokból nem tudom, mikor találunk egymásra azzal az eggyel. )

Én amondó vagyok, hogy mikor rád jön ez az érzés, tudasd magaddal, hogy te bizony *barackot* fogsz vacsorázni az ágyadban, mivel te azt szereted. Neked arra van szükséged. Ezt építsd be a tudatodba.

Illetve most végig futottam újra a leírásodat, lehet nem is azzal van a probléma, amit én leírtam? Azt írod, hogy vágysz arra, hogy kielégíts egy nőt, viszont a nővel való szexet képtelen vagy feldolgozni. Ez alatt mit értünk? Szívesen kielégítesz egy nőt, és az nehéz számodra még képzeletben is, hogy téged egyaránt kielégítsen egy másik nő? Vagy az adás is ugyanúgy "elbizonytalanít", mint a kapás?