Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Aki 20 vagy annál idősebb korában coming outolt a családjának vagy már ennyi idős, de még nem bújt elő, az válaszolna pár kérdésemre?
Ez nem valami közvélemény kutatás szeretne lenni, csak azért érdeklődöm, mert úgy érzem, hogy a környezetemben mind a hetero, mind a nem hetero emberek sürgetni akarják, hogy bújjak elő otthon. Merthogy nem igazán ismerek olyan melegeket/leszbikusokat, akik vártak eddig. Alapvetően az összes ismerősöm tini korában túlesett ezen vagy hetero és fogalma sincs a dolgokról, ellenben kedves és támogatni próbálna. Ezért lennék kíváncsi olyan emberek válaszaira, akik hasonló helyzetben vannak, mint én.
Aki már túl esett rajta: Az érdekelne, hogy miért vártatok ennyit? Nem éreztétek-e soknak? Úgy éreztétek, hogy készek voltatok rá? Szerintetek jobb lett volna korábban is túl esni rajta vagy így volt jó? Amiért eddig vártatok, abban szerepet játszott-e lakhatás/megélhetési probléma és adott esetben nem éreztétek-e azt, hogy kihasználjátok a családotokat, akik valószínűleg nem támogatnának, ha kiderülne rólatok, hogy melegek/leszbikusok vagytok? És mennyi ideig titkolóztatok és az mennyire volt ez lelkileg megterhelő, a párotok mennyire viselte ezt el?
Aki pedig nem esett túl rajta, attól egyrészt érdekelne, amire a fentebbiekből tud válaszolni, illetve, hogy mikor tervezi elmondani/szükségesnek érzi-e egyáltalán, hogy elmondja?
Köszönöm előre is a válaszokat!
Én 20 évesen mondtam el a szüleimnek, azért ekkor mert megvártam, mire lesz egy említésre méltó, komolyabb kapcsolatom.
Tökéletes volt, nagyon kellemes meglepetés volt, támogatnak azóta is.
20f
Én 21 éves voltam mikor leírtam anyunak levélben ,hogy meleg vagyok. Akkor még otthon laktam. Igazából azért vártam eddig, mert nem akartam az lenni és próbálkoztam lányokkal hát ha mégsem vagyok meleg de sex-ig soha nem tudtam velük eljutni. Ezért aztán amikor megbékéltem ezzel ,hogy én meleg vagyok és arra jutottam ,hogy komoly kapcsolatot szeretnék ,mert az egyéjszakás kalandok nem jöttek be. És úgy voltam vele ,hogy legalább azoknak el kell mondanom ,hogy meleg vagyok akikkel együtt élek.Ez anyukám volt meg a húgom.Hiszem ,hogy nem lehet úgy komoly kapcsolatot ki alakítani ha nem viheted fel magadhoz. Meghazudozni kell ,hogy hova mész az nagyon fárasztó.
Amúgy a párom aki 47 én 31 vagyok.Lassan már nyolc éve vagyunk együtt. Ő nyíltan nem mondta el a családjának ,hogy meleg.
Amúgy rossz érzés volt ,hogy titkolózni kelet a családja előtt. Volt olyan mikor azért nem mentünk városi rendezvényre ami érdekelt minket ,mert tudta ,hogy az öcse is ott lesz. Na ez volt az a pont mikor beszélgetni kezdtem vele ,hogy ez baromira rosszul esik. És ha össze akarunk költözni ,mert akkor már szó volt róla. Akkor mi lesz ha fel akarnak hozzá jönni addig lebujok a szekrénybe?
Na és akkor mutatott be anyukájának mint haverját.
Aztán sokszor mentünk hozzá. Volt ,hogy kellemetlenül éreztem magam.Főleg akkor mikor kérdezősködött Gábornál ,hogy mikor lesz már gyerek.Ez után az eset után mondtam neki ,hogy én nem megyek többet ha nem teszi tisztába a dolgokat.Akkor ő már 41 éves volt és mondta ,hogy hogyan álljon oda ennyi idősen ,hogy ő meleg és ő erről nem tud és nem is akar beszélni. Akkor mondtam neki ,hogy nem kell elmondania csak konkretizálja valahogy ,hogy mi együtt vagyunk. Akkor már beszéltünk róla ,hogy hozzá költözöm.Következő héten mikor mentem hozzá.Azzal fogadott, hogy közölte a családjával ,hogy hozzá költözöm...
Ugyan még vártunk vele egy jó egy évet azt hiszem. de innentől kezdve anyukája minden családi össze jövetelre hívott engem is.Ezzel jelezve ,hogy elfogad mint Gábor párját.
Én még nem mondtam el. Egyrészt, későn érő típus vagyok, még egy évvel ezelőttig próbálkoztam fiúval, hátha mégse vagyok meleg... (leszbikus lány vagyok). Ha majd lesz komoly kapcsolatom, akkor talán, de nem látok erre esélyt, nem is vagyok oda az ötletért, hogy valakivel együtt legyek hosszabb távon - a komoly kapcsolatot, házasságot már akkor elvetettem, amikor még próbálkoztam fiúkkal. Nem az én műfajom az együttélés, alkalmazkodás. Szóval a szüleimnek (meg úgy bárkinek) csak akkor kötöm az orrára, ha muszáj, vagy ha kérdezősködik.
Egy barátom (homoszexuális fiú) pedig azért várt eddig, mert nem akarta elmondani, amíg otthon lakott, nem tudta, hogyan reagál majd a családja. Szerintem ez is teljesen érthető.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!