Nektek mi a véleményetek?

Ez borzalmas :( Barcsak kamu lenne... gondolom, nem az :(

De megis az a velemenyem, hogy attol meg, hogy ilyen szornyusegek is vannak, attol meg joguk van panaszkodni a kevesbe nehez sorsuaknak is. Igazabol ennel is van rosszabb, pl aki a gyereket vesziti el, vagy ehezo csalad, sorolhatnam, ha ohozzajuk hasonlitjuk a problemainkat, akkor vegso soron senkinek nincs joga panaszkodni?

Remelem, boldog eleted lesz, bar az o hianya biztos nem mulik el...

Engem meg az idegesít, mikor valaki sír, hogy nem mer szóba elegyedni valakivel, meg hogyan szólítsa meg vagy mit mondjon? És mindig mikor alkalma lenne rá akkor visszakozik.

Bár ehhez hozzátartozik, hogy nagyon sokáig én is ilyen voltam .

Volt egy nálam 4 évvel idősebb lány, akibe nagyon fiatalon belezúgtam, ő volt az első szerelmem úgymond. Telt az idő, igazából a közeli barátságból távolabbi ismeretség lett, de mindig vissza-visszatért valahogy az életembe. Figyeltem hogyan alakul az ő sorsa és nagy örömmel szolgált számomra, hogy sikereket ér el minden téren. Szinte arannyá válik bármi, amihez hozzáér és nagyon sokan szeretik.

Olyan irányba akartam menni sokáig, mint ő. A példaképemmé vált. Évek óta szerepelt az álmaimban. Hetekig tördeltem a kezem, hogy írok neki ezzel kapcsolatban és elmondom, hogy bár rég beszéltünk, én nem felejtettem el és nagyon gratulálok a sikereihez, csak így tovább neki.

Egyszer egy nap, ami nekem tök átlagos volt, kaptuk a hírt, hogy meghalt ez a lány autóbalesetben.

Én először el se hittem, később meg fuldokolni kezdtem az el nem mondott dolgok miatt. Ő volt a példaképem, el se hittem, hogy ő is meghalhat.

Úgyhogy én azt tanácsolom mindenkinek, ha van valaki a közeletekben, akinek elmondanátok valamit, de nem meritek, akkor inkább szánjátok rá magatokat... mit veszíthettek? Higgyétek el, többet, ha ki sem mondjátok és már nem lesz rá többet esély.

Én azóta nagyon szókimondó vagyok és sokszor kellemetlen helyzetbe keveredek emiatt, de sokan tisztelnek az őszinteségemért és van akinek kimondottan én szerzek jó napot ezzel.:)

Nem azt mondom, hogy támadjatok le mindenkit, nyilván normál kereteken belül, de az emberek halandóak és ez rémisztő.

De megjegyzem, ezelőtt az eset előtt én is depresszióba estem minden csalódásom miatt, meg akartam halni stb.

Amióta ez a lány meghalt, én is félem a halált, úgyhogy soha nem mernék öngyilkos lenni és már a gondolattól is szégyenérzetem van, hogy valaha akartam.

Mindenkinek más a története és nem, ez hozzá sem fogható azokhoz, amiket ti írtatok, de minden ember halála tragikus valakinek és egyiket se lehet ledegradálni azok számára, akiknek fáj.

Éljetek úgy, hogy jól érezzétek magatokat és ne legyen mit megbánni, mert nem tudni kinek mennyi idő adatik itt meg.:(

A legfontosabb, hogy tanuljunk valamit az ilyen esetekből és jobban értékeljünk dolgokat.