Hogy mondjam el a szüleimnek?

Anyaként válaszolok.

Először valószínűleg meglepne, de nem akadnék ki. Inkább leülnék a lányommal és átbeszélnék vele mindent. Aztán igyekeznék elfogadni a hallottakat nem pedig azt síratni hogy nem lesz unokám... Nekem a lányom boldogsága a legfontosabb és ha ezt egy másik nő oldalán találja meg, akkor elfogadom.

Az apja az már keményebb dió lenne, de hála égnek van annyira intelligens és szereti a lányát, hogy idővel ő is elfogadja.

#13: Lehet, csak éppen az esetleges elutasító homofób szülők miatt nem egy de két lépést tesz hátra az életben és onnan kell felküzdenie magát. Nekem természetes, hogy amiben tudom segítem támogatom a gyerekem. Az én szüleim is támogattak segítettek. Nem tudtak sem autót, sem lakást venni nekem félre ne érts, de amiben lehetett abban mellettem voltak, így nem kellett ideje korán lelépnem, hanem képes voltam az első kereseteimből egy tartalékot képezni.

Persze, lehet indulni nulláról csupaszs3ggel, de ha nem muszáj, miért tegye? Meg 19 évesen? És ha jövőre már nem az aktuális a nagy szerelem, akkor mi lesz? Egyedül szív tovább egy lukban?