Tudom, hogy nem szerelemből van velem, mégsem tudom elhagyni. Meddig mehet ez így?

Az elejétől tudom, hogy a "barátnőm" , csak azért van velem, mert anyagi gondjai vannak, én pedig támogatom. Régóta ismerjük egymást, neki mindig csak férfiakkal volt dolga. A válása után a férje teljesen kisemmizte ( ügyvéd, sok befolyásoy ismerőse van) , a közös ház, közös autó, minden az övé maradt, a barátnőm alig kapott valamit. Egy kis, kétszobás albérletben tengődik , mióta elfogyott az a kevés pénz, amit a váláskor kapott, alig tud megélni a fizetésèből, mert nindent előről kellett kezdenie. Egyszer elmesélte hogy nem tudja kifizetni a számláit úgy, hogy az albérletre, ételre stb. is maradjon. Hátsó szándék nélkül felajánlottam, hogy kifizetem helyette. Ezután gyakran segítettem neki, ès lassan összejöttünk. Most már én állom a költsègei nagyrészèt. Nagyon jól megvagyunk, az én családom, barátaim előtt nyíltan mutatkozunk együtt. Èletem legjobb kapcsolata lenne ha nem nyomasztana a tudat, hogy csak a pénz miatt... Már sokszor szakítani akartam vele de nem megy. Pedig tudom, hogy lépnem kellene mert előbb-utóbb ő vet véget a kapcsolatunknak és minél több időt töltünk együtt annál jobban fog fájni, de egyszerűen képtelen vagyok rá. Abban reménykedem hogy egyszer belém szeret :-( Végződhet jól egy ilyen helyzet?

Èn 32/N, Ő 34/N