Van még aki későn ébredt rá a leszbikusságára?

Van, pl én.

És csakúgy mint az előző válaszoló, én is utólag világosodtam meg, és vertem a fejem a falba, hogy kb csak én voltam ennyire vak.

Első szerelmeim nekem is lányok voltak, dehát 10en egy-pár évesen én még ezt nem tudtam értelmezni.

Aztán jöttek az elvárások, a környezet, ahol az volt a normális, hogy a lányok fiúkkal vannak.

Így hát én is pasiztam. Eleinte az volt a fura, hogy kedvelem őket mint ember, és persze jól esett a figyelmük, de kb ennyinél meg is állt a dolog.

Jöttek sorra a fiúk, és mindegyikre csak barátként tudtam tekinteni, ezen mentek tönkre mind. Azt hittem, velem van valami baj, hogy nem tudok szeretni senkit stb.

Nem is tudtam nagyon, ki az, aki boldoggá tehetne.

Felnőttem, teltek-multak az évek. Volt egy hosszu kapcsolatom, de felnott fejjelár nem csak az volt a baj, hogy nincs szenvedély, tűz.

Egyszerűen rosszul éreztük mahunkat mindketten a kapcsolatban. Én nem tudtam és nem is akartam hagyományos értelben vett nőként viselekdni, őt pedig elnyomtam, és nem hagytam, hogy férfinek érezze magát mellettem. Halálra volt ítélve az egész.

Aztán végre rájöttem, mit akarok. Igazából már a kapcsolarunk hattyúdala alatt rájöttem, vagyia inkabb végre bevallottam magamnak, hogy a nőkhöz vonzódom.

Mikor vége lett ennek a kapcsolatomnak, azóta férfire se néztem.

Már egy éve van egy csodálatos párom, aki mellett végre megtaláltam azt a szerepet, amiben igazán tudok élni és önmagam lehetek. Még sosem éreztem senki mellett ilyen teljesnek, és egy kapcsolat sem volt számomra ennyire természetes. Nálam ez a felismerés 24 évesen jött el.

Bánom is meg nem is, hogy ilyen sokáig húztam. De hát a múltat nem lehet megváltoztatni. :)