Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Leszbikus lányok/nők, ti is éreztetek már hasonlóan?
18 éves, leszbikus lány vagyok. Viszonylag korán jöttem rá, hogy a lányok vonzanak és 13 éves koromra sikerült is ezt teljes mértékben elfogadnom. (Szüleim nem tudják, de a baráti társaságom igen.)
Volt is egy-két többé-kevésbé sikeresnek mondható kapcsolatom, egyszóval minden rendben volt.
Mostanában viszont elég furán állok a dologhoz. Néha irigykedve nézem a férfi+nő párokat és arra is gondolok, hogy bárcsak nekem is lehetne ilyen kapcsolatom, mármint egy normális kapcsolatom...Hiszen ha egy férfivel lennék, teljesen normális, ha megfogom a kezét, vagy ha megcsókoljuk egymást... Nem nézne senki fintorogva és nem tenne magában senki megjegyzéseket. Régebben sosem érdekelt a kívülállók véleménye, igazából annyira most sem, csak ez kezdett el zavarni. Hogy milyen jó életem lehetne egy másik nemű emberrel, ilyen szempontból problémamentes életem... De viszont nem tudok sajnos vonzódni a férfiakhoz és meg sem szeretném próbálni, mert nem akarom átverni a másik felet.
Folyamatosan azon kattogok, hogy milyen jó lehetne heteronak lenni.
Ez tart vissza úgymond a "csajozásban" is. Van, hogy adott egy nő, aki tetszik, alakul is köztünk valami, tök jó, de inkább visszalépek az egészből, mert mindig csak arra tudok gondolni, hogy férfi+nő a természetes... Régebben sosem voltak ilyen gondolataim, teljesen más volt a világnézetem. Jelenleg nincs párom, talán ez jól is van így addig, amíg ebben a hullámvölgyben vagyok.
Szóval az lenne a kérdésem, hogy leszbikusok, ti is voltatok már hasonló helyzetben? Hogyan kezeltétek ezeket a gondolataitokat?
(Lehet, kicsit hosszúra sikeredett, bocsi😌)
Véletlen olvastam kérdésed. Mert hát ugye össze vissza hetero és leszbikus kérdéseket is kidob a rendszer, míg nem szűröm.
Így hát véletlen olvastalak.
Tudom, most mindenki azt mondaná, hogy ne foglalkozz a pasikkal. De én azt mondom miért, ne ha így érzel? Nem minden pasi gonosz szörnyeteg. Vannak, míg rendes emberek.
Akik hisznek a romantikában. Csak azt mondom agy egy esélyt erre is. És ki tudja?
Lehet, hogy biszex vagy.
Szerintem megpróbálhatsz barátkozni, aztán majd kiderül.
#2: Én ilyet sosem mondtam, hogy a pasik gonosz szörnyetegek. Nem azzal van a baj, hogy valaki romantikus-e vagy sem, szörnyeteg-e vagy a szőke herceg, fehér lovon, hanem, hogy nem tudok vonzódni a hímneű egyedekhez, sehogy sem. Nem hinném, hogy bi lennék...
Egyébként köszönöm az eddigi válaszokat.
Ezt szerintem a társadalom miatt gondolod így, mert nem tudja mindenki elfogadni. De szerintem egyre elfogadottabb a dolog. Nem kell, hogy emiatt sanyargasd magad. Ez most egy ilyen gondolat. Ha lánnyal érzed jól magad, akkor azzal. Nincs ezzel gond. :)
19/L
Én is beleestem ebbe a Társadalmi Elvárás című történésbe. Én sem akarok semmilyen módon sem férfit, de ahogy körül nézek a világban, akaratlanul is érzek egyfajta nyomást, hogy majd ha felnövök ( 20 vagyok ), akkor nekem is meg kell házasodnom, és gyereket szülnöm. Mert az az élet rendje, ez az elvárás, ezt kell tennie mindenkinek.
Aztán megrázom a fejemet, mert én szívesen megvénülök egy nő mellett.
Szerintem ha több sikert élünk el az életben, ha sikerül a teljes leválás, ha körül nézve azt látjuk, hogy nekünk mi van, és nem azt, hogy másnak mi, ha kiépítünk egy olyan életet, amiben kényelmesen elfér egy barátnő, - akkor lefogjuk ezt az érzést dobni.
Csak úgy kíváncsiságból, mennyi idős vagy? Mert aztán lehet, hogy ilyen gyerekes dolgokat mondok neked, miközben már jó ideje megvan a saját " felnőtt életed " :D
A kettes válaszoló vagyok. Rögtön tudtam, hogy efféle válaszokat kapsz majd. Manapság, jaj, hát ez elfogadott már, leszbikusnak lenni. Én ezt úgy mondom, mint aki több leszbikus lány barátja vagyok. évek óta tartó barátságokról van szó. De mégis azt mondom: ha ezt érzed, miért nem próbálod meg?
Azt mondod: „Nem tudok vonzódni a hímnemű egyedekhez, sehogy sem.”
Honnan tudod, ha sosem próbáltad? Most jönne az a válasz, hogy ne mondjam már hiszen. De igen én kipróbáltam pasival. És néha-néha, de ez egy hosszú történet. Én legalább kipróbáltam. S te sem tudhatod, mit hoz a holnap. Ha kezdődő kapcsolatokból lépsz ki, csak mert úgy érzel, ahogy leírtad, akkor talán meg kéne próbálni. Csak egy esélyt adni. Hátha. Ahogy én is tettem…
sosem gondoltam bele, hogy ez nem természetes vagy nem normális :D
az, hogy mások mit gondolnak rólad, az az ő bajuk, nem a tiéd...
a saját boldogságért élj, ne másokéért, egy életed van
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!