Hogyan fogadták szüleitek a másságotokat?

Kicsi korom óta furán viselkedtem, mindig próbáltak "jó irányba" terelgetni.

3 éve mondtam el, miért voltam mindig is furcsa, azóta se fogadják el.

Információkat próbálok erről nekik adni, érzékeltetni, hogy ez nem a világvége és hogy én akkor leszek boldog, ha így tudok kiteljesedni stb-stb.

Semmi se hat rájuk.

Nem zavarnak el itthonról, szimplán rövid pórázon tartanak úgymond és továbbra is minden mondatukba beleépítik a célozgatást, hogy változzak meg.

Én anyukámnak mondtam el.Ő durván vallásos volt,úgyhogy onnantól kezdve folyton meg akart téríteni. Ebből aztán csúnya veszekedések lettek. Annyira tarthatatlan volt a helyzet,hogy inkább azt hazudtam neki,hogy bepasiztam.

Sajnos már nem él. De tudom,hogy soha nem fogadta volna el.

Nagyjából pont három éve mondtam el, azóta a helyzet változatlan, apám úgy tesz, mintha nem mondtam volna semmit, süketen ismételgeti, hogy majd lesz férjem és szülni fogok, anyám meg olyan szinten van előrébb, hogy elismeri, hogy nem hiszi el. Szerinte egyébként leszbikusok nem léteznek.

Érdekes kérdés, hogy mit tettem az elfogadás érdekében... hát eleinte nagyon erőlködtem, hoztam a pozitív példákat, ha szóba került a téma a közbeszédben, beszélgettem velük róla, érveltem, rengetegszer elmagyaráztam nekik, hogy mit érzek és ez mit jelent számomra (elég jól kommunikálok, úgyhogy szerintem megtettem mindent), aztán másfél év után feladtam, és már beérem azzal, hogy mindegy, csak ne b_sztassanak. Persze, azért anyám időnként belém mar, hogy az emberek gyűlölni fognak, meg megölnek, mert ő ezt látja a filmekben, és hogy a nők olyan szemetek, hogy úgyse lesz őszinte kapcsolatom, sőt olyan is volt, hogy egy megromlott barátságomat azzal magyarázta, hogy az illető barátom biztosan undorodik tőlem emiatt. Én nem hiszem, hogy valaha elfogadják. Nem is ez a baj, már nincs szükségem rá, hogy elfogadják. Inkább az a baj, hogy engem akadályoz a teljesen out életben az ő szégyenük, mert nyilván nem akarok nekik rosszat, és tényleg olyan közegben élnek, ahol emiatt pellengérre lennének állítva, de én nem akarok örökké titkolózni. És nehéz feldolgozni, hogy ennek ellenére szeretnek és támogatnak bármilyen más téren, csak a leszbikusságomat valami tőlem leválasztott dologként gyűlölik.