Rajtatok észrevették, vagy nem?

Drága. A szüleid már rég tudják és örökre szeretni fognak, felesleges félni.

Én biszexuális vagyok, de srácok felé hamarabb nyitottam. Csak ma, felnőtt fejjel fogtam fel, hogy pl a nagymamám milyen diszkréten támogatott ebben az egészben. Pedig olyan konzervatív családból származok, ahol a szexualitás -mint téma- sosem merül fel, függetlenül annak irányultságáról.

Én speciel sosem coming out-oltam, de erre mondjuk biszex mivoltom annyira nem is kényszerített soha.

25F

Édes vagy. Nosztalgikusan tapasztalatlan.

Az én esetemben sosem mondtam el, hogy biszex vagyok/voltam. A nők felé jobban vonzódom, bár nem cimkézem fel magam. Akkor mondtam el, mi a helyzet, mikor összejöttem a barátnőmmel. Anyukámnak sms-ben küldtem el a blogom címét, ahol részletesen leírtam hogyan érzek, kikhez vonzódom, ez miért nehéz, félek-e a reakciójától, stb stb. Aztán felhívtam telefonon, mondta, majd megbeszéljük, ha hazaértem, de ne aggódjak, szeret és támogat. Apukámnak egy héttel később mondtam el a helyzetet, így: "-Apa van valakim. -Igen, na és ki a fiú? -Háát... Nem fiú."

Rosszabb fogadtatásra számítottam. Ha szeretnek, elfogadnak. A párom szülei nehezen fogadták el, hogy a lányuk leszbikus párkapcsolatban él, de megbékéltek, még meg is kedveltek engem.

Ennek lassan 2 éve.

17/L

Előző vagyo, bocs, ez lemaradt: fiús lánynak tartom magam. Szeretem a testápolási termékeket, a sminket, a "lányos" illatokat, használati tárgyakat. Ugyanakkor sosem félek bepiszkolni magam, fiúkkal focizni, nem undorom sok mindentől. Fiúsan öltözködöm, magassarkút, szűk cuccokat nem hordok, inges-fameres vagyok, a tartásom se a legszebb. Aki megismer, hamar sejtheti, hogy nem vagyok hetero, legalábbis a legtöbben ezt mondják. :D Első ránézésre viszont nem rí rólam.

Egyébként barátok/haverok/oszt.társak előtt nem titkolom, de nem is kötöm mindenki orrára. Ha rákérdeznek, válaszolok. Eddig mindenki természetesen fogadta. Akik meg sejtik, de nem akarják tudni, nem kérdezik. Nekem már így a normális, meg is lepődöm néha, mikor egy újonnan megismert ember azt kérdezi, van-e "pasim". Öhm, az nincs.

rajtam nem, bár mindig mondogatták, hogy így is, úgyis szeretni fognak.

én is elég csajos vagyok,bár fura a stílusom és rövid hajam van. én is féltem elmondani, különösen édesanyámnak. aztán annyi lett, hogy egy kis ideig emésztették a dolgot, de aztán minden ment a régiben, csak már nem zargattak pasik miatt

25/ll

Attól még hogy ilyeneket mondanak, nem jelenti azt hogy nem sejtenek semmit. Valsz. az van, hogy ideiglenes állapotnak tartják, vagy nem akarnak tudomást venni a dologról. "Még nem ismered teljesen magad, serdülsz..." meg még sok ilyen duma. Azért bombáznak téged a heteró világ alap kellékeivel (pasi,szülés,...), mert nekik ez a normális.

És hogy saját sztorit is írjak: Saját magamnak volt legnehezebb elfogadnom a dolgot... 5 évig problémáztam vele, aztán megértettem, megszerettem, happy end. Először a legjobb fiú haveromnak mondtam el, majd a legjobb barátnőmnek (aki sejtette is, lehet, mert párszor elszóltam magam), utána jött anya. Eléggé izgultam mindegyiknél hogy mi lesz, pedig tudtam hogy a környezetem abszolút elfogadó. És nem is lett semmi gáz. Még a többi barátom előtt titkolózom, meg a nagyobb család se tudja... de majd idővel. Úgy tervezem hogy egyszer csak a barátnőmmel (ha lesz) beállítok, és úgy talán el is hiszik. :D