Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit tehetnék ha ilyen helyzetbe vagyok?
Továbbtanulás előtt álló, lány vagyok. Olykor, nagyon bizonytalan, de már megvan merre hogyan tovább.
Nyilván, nem ez lesz főként a kérdésem témája.
Van 4 lány az iskolában akikkel jóban vagyunk, ki járogatunk, van hogy beszélgetni, van hogy cigizni. Van, még a gyerekkori legjobb barátnőm, vagy nem igazán tudom hogy hívjam. Igazából, még nem kijött leszbikus lány vagyok. (Nem kijött) igazából, azt jelenti nem coming outoltam, de erre nem igazán fog sorrakerülni. Megesik, hogy homofób leszek, homofób megjegyzéseket, teszek, amikor a barátnőimmel vagyok mert ők undorítónak tartják a leszbiket, bzikat, transzokat, és ezért én is ilyen nézeteket vallok amikor velük vagyok, mert amúgy kiközösítenének bántanának. Nagyon csúnyán vélelkednek róluk. Erőszakosan. Próbáltam fiúkkal lógni, hogy elhidjék hogy érdekelnek. külsőmről, senki sem mondaná meg hogy nem a férfiak érdekelnek, mert nőies vagyok. De, igazából a dominánsabb fél.
Nem igazán szeretek megnyílni senkinek, és alapjáraton nem vagyok bunkó, de amikor velük vagyok igen, és velük utálkozok ítélkezek. Nem helyes, olyan szomorúvá tesz.
A családom homofób, , a környezetem homofóbnak mondható. A tanáraim is.Nem is mondok vagy mondtam nekik semmit, mert így is erőszakosak velem, van hogy a szüleim, megvernek, de ennek fő okai az idegességük, és az agresszív természetük , amit rajtam adnak ki. . A lány akit régóta ismerek, az mindig hántorgat, szemrehányó, kétszínű hozzám. Egy vizsgálat után, az eredményeimet fecsegte ki, hangosan. Rosszul esett.
Megvisel ez mind. Amikor elmegyek továbbtanulni, akkor esetleg rávenném a bátorságot, hogy valakit megismerjek. De ameddig itt vagyok. Nos, nem merném.
Nem egy helyre megyek ezzel a lánnyal tovább, de persze ő erről mit sem tud.
Nagyon fáj nekem hogy nem lehetek önnmagam az állítólagos barátaimmal, és így kell élnem még sokáig.Már régóta emésztem magam, és depressziót okoz, önutálatot. Neurotikus, mentális labilitással lettem diagnosztizálva,annak fő oka másságom kiderülésétől való félelmem, aggodalmam. Nem tudom mit tegyek. Ha valaki szeretne beszélgetni, és hasonló helyzetben van volt, szívesen beszélgetek vele.
Na, erre mondom mindig, hogy sok hangos homofób valójában látens meleg! Nem bántásból írom, de te is megerősíted ezt az elméletemet. És ahogy te is így viselkedsz köztük, úgy símán előfodulhat a társaságban, hogy más is van rajtad kívül aki hasonlóan gondolkodik és hasonlóan szenved tőle. Nem tudom mi erre a megoldás. Én mondjuk pasi vagyok, de kicsit biszex. És az egész középiskolai környezetem is homofób volt annakidején. Én csak hallgattam nagyokat amikor az ilyesmi szóbakerült, esetleg kicsit igyekeztem tompítani a melegellenességet, de azért nem árultam el, hogy bennem is van egy kis hajlam a saját nemem felé. De mivel én elsősorban a lányokat szeretem, így ez nem is tűnt föl a srácoknak.
Szerintem érdemes lenne azon dolgoznod, hogy magadat is elfogadd és kevésbé kellene adnod a környezeted véleményére. Nem kötelező elmondani senkinek, mert alapvetően semmi közük hozzá, de azért sokkal könnybb lenne, ha volna egy olyan barátnőd, aki előítéletek nélkül elfogad és akivel akár még ezeket a gondolataidat is meg tudnád osztani. Tudod, van az a mondás, hogy "azoktól kérdezném, akik úgy élték le az életüket, hogy mit szólnak mások, hogy végül mit szóltak?" :)
48/F
Ezek az iskolai klikkek szörnyűek tudnak lenni. Jellemzően van 1-2 hangember akik szebbek/menőbbek és jó érzékük van a csordaszellem irányítására. Tipikusan egyébként a menő felszín alatt ezeknek sem tökéletes az élete, csak arról nem beszélnek, talán nem is tudja senki.
A csordaszellem miatt még ha akarnád sem tudnád ezt megváltoztatni, egyedül a saját viselkedésed tudod áthangolni. Szomorú ezt mondani, de vélhetően nem járnál jól ha kimaradnál a klikkből, ellenben finoman lehetsz szolidabb, pl. kevésbé homofób illetve ezen csordák jellemző baja, hogy a tagok a szemét viselkedést próbálják egymásra licitálni, még jobban gyűlölködni és ezzel erősíteni a poziciójukat a klikkben. A másik amit tehetsz, hogy amennyire a klikk csordaszelleme engedi nyitsz kifelé mások felé, nagyon sok ember van akit az ember maga körül nem ismer, mert elsőre jellegtelen vagy unszimpatikus, de megismerve lehet értékes, érdekes. A harmadik pedig a teljesen külső kapcsolatok, akár hobbi/sport irányból akár random a netről.
A comingout-ot pedig szerintem engedd el, jelenleg nincs értelme.
Szia! Igazából nagyon pozitívnak tartom, hogy legalább ezen az oldalon, még ha névtelenül is, de fel mered vállalni mindazt amit érzel és ami bánt. Ebből is látszik, hogy nyitott vagy másokra, nem zárkózol be teljesen. Ez mindenképpen egy lépés előre. Hidd el nagyon sok hozzád hasonló lány és fiú van az LMBTQ emberek között akik hasonló problémával küzdenek, így tudd, hogy nem vagy egyedül!
Mi, akik az LMBTQ-hoz tartozunk naponta találkozunk homofób, transzfób, vagy a másságot elutasító emberekkel, ezért szerepet kell játszanunk valamilyen szinten. Természetesen mindannyiunkat bánt, hogy nem lehetünk minden pillanatban önmagunk, ezért is fontos, hogy keressük azoknak az embereknek a társaságát, barátságát akik előtt nyíltan felvállalhatjuk magunkat.
Mindenképpen arra törekedj, hogy legyen legalább egy (de inkább több) olyan ember az életedben akivel őszintén tudsz beszélni az érzéseidről, akinek meg tudsz nyílni. Ha találsz egy ilyen személyt, akkor nagyon gyorsan eltünik a depressziód, az önutálatod, a félelmeid és az aggodalmaid.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!