Mit gondolnátok arról a lányról, aki...?

Egyetértek az előttem szólóval,de csak mert lányos lány vagyok,mégsem vagyok oda a nyálért,és inkább magamban tudnám azokat a pillanatokat eltenni,amik így érzést is váltottak akkor ki.

Viszont,ha azt látnám mennyire oda van értem,az persze tetszene,de inkább úgy,ha nem elsősorban kifejezi,hanem a mimikáján,gesztusain látnám,hogy épp kész van. Meg én mondjuk szeretem is a játékosságot,ha valaki akár velem,vagy akár én a másikkal így húzom picit az időt,hogy nem adja magát könnyen,de mindenki tudja,hogy odafogja,mert akkor olyan mintha bizonyítanod kéne,és az motiváló dolog tud lenni.

Csak tényleg az embernek vannak rossz tulajdonságai,én mondjuk kész vagyok attol,ha valaki elfogadja az egyiket,amit én magam is nehezen,hogy eltekint felette,h ne bántson meg,vagy ki tudja miért,és nem inkább azt akarja ő is,hogy változtassak (minden fenyegetés nélkül),mert ha valami zavar magamban,akkor azt a másik ne fogadja el,ha valójában ő neki se esik jól.

Meg a másik ami ebben zavarna,hogy nem tudom mennyire van veszekedés/vita? Mert az is egy gond,ha nincs,valamiért az ember igényli a kisebb drámát néha szerintem,vagy lehet csak engem izgat fel. (Na meg felveti azt is,hogy lehet megjátssza magát,mert olyan nincs,hogy valaki mindent elfogad)