Mit gondoltok egy olyan párkapcsolatról, ahol?...

Hú, hát a szégyenlős nekem már nagyon végletes, túl gyengének tűnik, és nem szeretem a gyenge embereket. Persze nem a romantikával, gyengédséggel van gond, de ez nekem már egy túlálmodott lányregénynek tűnik, kétlem, hogy a valóságban van ilyen, és hogy működhet bármilyen formában.

Az erősebb lány is véglet, de nem az élhetetlen formában, szerintem ő jól funkcionálhat egy párkapcsolatban.

Nálam sokat javult szerintem a szégyenlősség,főleg,ha valaki ott van mellettem,tehát társaság által,de én emiatt is határozottabb nőt keresek,mert az számomra imponáló és motiváló lenne,hiszen én is tudnék ezen javítani,meg az egész egy biztonságot nyújtana.+Rámenőség miatt,a szégyenlős lány felé mindig nekem kéne nyitnom,és biztosan nem vagyok egy csak domináns típus,hanem inkább az egyenlőséget pártolom,hogy oda-vissza legyen nyitás. De egyben az érzelmesség számomra is nagy kincs lenne valakiben,én nehezen mutatom ki,nem vagyok romantikus alkat,de tetszik,ha valaki érzelmes is,ez egy mély dolog.

Ettől függetlenül nyilván ezzel nincs baj,ha a dominánsnak sincs vele problémája,tehát nem akarna egyszercsak egy ugyanúgy alárendeltebb személyt,csak épp vadabbat,szóval egy ilyen helyzetben biztosan nála állna fent az a dolog,hogy elkezd billegni érzelmileg.

Amúgy a kérdésekre válaszolva,az tetszene,ha a párom annak mondana ki,de érdekes,mert ez pont ilyen alacsonyabb személyektől lenne igazán imponáló. A testemmel kapcsolatban meg nagyon tetszene,de ha a külsőmet dícséri valaki,akkor zavarba is jövök,de óriási megnyugvást adna,meg lángolást. Nálam a szerelmes szavakkal baj lenne,ugye mert nem vagyok rokantikus alkat,ő mondhatná persze,mert az az igazi,ha felszabadul. A zene biztosan jó,de inkább legyen akkor elindítva,meg ne egyhangú legyen,ha már hegedűs,hanem fokozódjon,meg én is hadd mutathassak szexi lassú zenét,ami mondjuk nem éppen klasszikus,de odaillő. (Én általában ilyen hegedűs-zongorás zenét meditatív/depresszív időszakokban hallgatok,mert ábrándozós típus vagyok)