Szerintetek hogyan tovább?

Juj, ez a "lehetünk barátok" dolog nagyon nem szokott működni. Kb olyan, mintha azt mondaná valaki, hogy megdöglött a kutyád, de azért megtarthatod...

Én várnék pár napot a helyedben, addig mindenfelé csinálnék programot magamnak, hogy ténylegesen tudjatok egymás nélkül időt eltölteni, majd újra beszélnék vele. Ha még akkor is úgy gondolja, hogy jó külön, akkor el kell kezdeni sürgősen másik lakást keresni. Mert ha azt hiszed egymást kerülgetni rossz, képzeld el mi lesz, ha hazahoz valakit. Ok, hogy most azt mondja, hogy nem kell más, de ezek szerint ő már döntött és már csak idő kérdése, ne akkor kelljen kapkodni, és menekülni.

Egyébként sajnálom, biztos nem lehet most könnyű neked :(

Igazából nem tudom mennyire hiszel a sorsban,tényleg mindennek meg van az oka. Engem mondjuk zavarna ez is,hogy a másik nem szerelmes belém annyira,mert akkor minek kellek,meg elsősorban az ő oldalát nézve,kell neki valaki akin érzi,hogy mennyire szereti. De szerintem azért vagy te,vagy ő (lehet ő már nézi) kéne nézegetni a lakhelyeket,mert ez sokáig nem fog működni. Ő lehet nyugisan kezeli,de belőled úgy kitörnek ezek az elnyomott érzések,hogy így csak majd megutáltatod magad vele,mert veszekedés lesz. Amúgy ki tudja mióta gondolkozott rajta,az a veszekedés már az útolsó utáni döntő dolog volt nála,benned nem fordult meg az,hogy szakíts vele mostanában?

Az ember olyan,hogy egy idő után minden kevés,és többet akar. De szerintem te is megérdemelnéd a szerelmet,magát az érzést,hogy érezd valaki iránt úgy teljesen,úgyhogy nem hiába történt ez. (Ez csak a végére ilyen optimista felfogásra terelő igaz gondolat)

Mi tavaly nyáron szakítottunk a barátnőmmel több éves kapcsolat után. Megbeszéltük, hogy maradunk barátok, de aztán ő nagyon hamar becsajozott, nekem meg ez rohadtul fájt, úgyhogy jó pár hónapra mgszakadt a kapcsolat. Egyáltalán nem beszéltünk, a közös baráti társaság miatt időnként összefutottunk, de kb egymáshoz se szóltunk. Aztán mikor újra felvettük a kapcsolatot, már teljesen őszinte barátsággal tudtunk egymáshoz fordulni, és ez azóta is tart. Igazából ő a legjobb barátom, ő ismer a világon a legjobban, nagy kár lett volna eldobni ezt, csak mert már nem vagyunk szerelmesek. És marhára örülök, hogy így alakult, de tuti nem ment volna, ha egymás nyakán élünk. Nekem legalábbis kellett az a pár hónap szünet, hogy letisztázzam magamban a dolgokat, meg hogy feldolgozzam a szakítást.

Össze azért nem költöznék vele, mert akkor soha nem találnék magamnak senkit. Ki a fene akarna velem járni, ha az exemmel élek? Épeszű nőnek ez igen erős red flag.