Hogyan viszonyuljak hozzá? Miért félek? Miért vagyok ilyen? Milyenek az esélyeim?

Megismertem valakit, egy nőről van szó, azért fogalmazok így mert érett és komoly és annak is tartja magát. Én 22 éves vagyok, ő 29. Én is lány vagyok. Körülbelül egy hónapja beszélek vele, kisebb megszakításokkal vagyis egy 2 hetes szünet volt a messengeres beszélgetésünk közt. Az egymásra találásunk a facebook új társkereső feel fülének köszönhető. Én kezdeményeztem, róla ezügyben azt kell tudni hogy csak fenn volt, kipróbálta de nem húzogat jobbra és balra sem. Szóval úgy indult hogy én láttam a korát, viszont nem tudtam hogy a lányokat szereti, úgy voltam vele 29, a számomra ideális kor, helyes a lány és nagyon vonz és szeretnék tőle többet.

Elkezdtünk beszélgetni, regényeket írtunk azon a fülön szinte mindenről, nem tudom mi lett ki vesézve és mi nem, de nem is ez a lényeg hanem ami következik..

Valahogy mióta megtudtam hogy ő skorpió horoszkópilag, azóta teljesen mintha már rögeszme volna, egyszerűen nem tudok hozzáállni. Félek, nem tőle mert már tudom milyen, ezt majd eztán mesélem, hanem hogy én aki sosem hitt jegyeknek mert téveszme és ritkán ír igazat most kellő pánikban van szinte ez miatt, de lehet hogy nem is ez a valódi kiváltó oka annak hogy ennyire göröngyös ez az út, ez a hozzá vezető út..

A fül részén két hétig zökkenőmentesen iramodott a köztünk való, és éreztem sínen vagyok, de egyszer csak elhalt a szó, úgy éreztem most ez mi? Kifogytam? Analfabéta vagyok és nem tudok beszélni se írni neki semmit? Így volt..

egy darab összetett mondatot, kérdést, akárminek nevezzem, nem tudok vele folytatni, úgy érzem mindenről beszéltem vele a világon és annyibamaradt.. elkezdődött a viták halmaza, hogy én tini vagyok és csak ugyanolyan mint a többi, ráadásul egy olyan akivel beszélgetni sem lehet (már)...

Rólam egyébként azt kell tudni hogy én írásban jobban nyilvánulok meg, személyes beszélgetés abszolút nem az én ideálom és ettől is ijesztő ez a történet, nem akarom ezt mondani mert még folytatom..és a dolgok folyamatban vannak.. De mi van ha nem vagyok kapcsolatba való, vagy nem lesz sosem senkim mert "ilyen" vagyok. Sosem volt önbizalmam, ő szerintem azthiszi van mert szoktam neki küldeni éneklős (persze csak rádünnyögős) extravagáns vidiket amibe mutogatom magam (mármint hülyülök)

Egyszerűen görcsös leszek attól ha meg kell szólaljak, mert a gyomrom furcsa lesz és elfelejtem amit mondani akarok, itt meg írásban szinte ömlik a szó, regényeket írtam vele szó szerint szarásig pörgethető levélváltások..

Mikor át mentünk facebookra, nem működött a beszélgetés, én csak szmájlikat küldtem, ő erre ideges lett de ennek jelét nem mutatta hanem megváltozott, flegma lett, lekezelő és szó szerint gyerekként bánt velem.. Visszamentünk oda, de mivel említettem, már inkább egyre tartottam tőle, ő mindig hosszadalmas beszélgetést akar, és azon is megharagudott hogy volt hogy 5 percet nem szántam rá valami miatt pedig volt időm

Tehát kimondta a fülön hogy neki ez nem működik hogy nincs beszéd semmilyen formában és hasonlítgatott a többihez, többi tinihez aki játszik, nem komoly, és még messze is lakom stb

Itt ez lezárult, az elköszönése annyira fájt nekem mert egyszerűen megkedveltem hogy nem reagáltam vissza nwki erre

Eltelt 2 hét ahogy mondtam, ráírtam hogy nem tudom kiverni a fejemből és ugyanezt írta vissza rá, a szívem hatalmasat dobbant. Továbbra sincs téma csak a milyen napod van hogy vagy ezek.. Most is

Eljött a találkozás napja, ugyanis én akartam őt látni nagyon, és belement, gondolom hogy javuljon. A találkozásunkon semmit sem beszélgettünk apró mondatokon kívül, viszont szeretkeztünk, én utaztam le hozzá kivettem egy helyet és ott. Hogy miért történt nem tudjuk, azt beszéljük most mi lesz ezek után, várja a beszélgetést ismét, és nem tudok mit írni és megvagyok tőle halva. Sajnos már a nőtől is mert túlgondolom és érzéseim vannak iránta, amikor hozzámért és úgy érintett, akarom még... de nem csak ezt, hamem az egész nőt, és jött azzal hogy ez a baj a fiatalokkal, túlgondoljál, mert egyszer taliztunk, de lefeküdtünk... Engem ez nem tudna annyiban marasztalni, hogy hm hát dihtunk és ennyi.. Annyira hideg, a nő, múltbéli csalódásai és hogy bem nem érte el céljait közel 30 éves korára,sok minden bántja és bezárt, de totálisan

Azt vettem észre rajta, hogy bízna és nem is, hogy idő kell, de mindig valami eltántorít, közbejön hogy nehezebb legyen, mintha megnehezítené

Szóval ha lenne egy odavaló kulcsom, az sem nyitna úgy érzem csak a feszegetés amit én nála biztosan nem szeretnék. Annyira szeretném hogy komolyan vegyen és alakuljon hogy kétségbe vagyok esve, nem tudik dolgozni mert körülötte forog az agyam hogy most mi lesz?

Ötleteket várok, tudok még privátban mesélni részletesebben picivel, de ez a téma

Köszönöm a választ

22LL