Könnyen elfogadtátok, hogy leszbikusok vagytok? Ha nem, akkor mi volt benne nehéz?

Mi számít könnyűnek?

Igazából rájönni volt nehéz, mert egyrészt annyira normalizálva van a női test szexualizása, hogy elsőre nem tűnt furának, hogy megnézem magamnak a lányokat.

Inkább az volt fura, hogy a fiúk nem jönnek be, rákérdeztek hogy ki tetszik az osztályodból és rávágtam hogy ööö XY, aki a legelviselhetőbb volt személyiségre.

Azt hiszem 1-2 évre rá volt az, hogy rájöttem mennyire más vagyok, nehezebb lesz ismerkedni, másmilyen családom, életem lesz, milyen nehézségeket jelenthet ez potenciálisan.

Ez kicsit lesokkolt, de végülis tudatosan elkezdtem úgy építeni az életemet, hogy az legyen amit én szeretnék.

Külföldön pl kevesebben bacogatnak, lehet fiús frizurám és később feleségem is.

Családi helyzetben szerencsés vagyok, abszurd mód engem jobban elfogadnak otthon mint a páromat aki a liberális keleteurópai kultúrkörben nőtt fel.

De igen, azt hiszem a legnehezebb a külső tényezőkkel való kardozás, a belső dolgok teljesen normálisnak érződnek hiszen csak ezt ismerem mióta az eszemet tudom. Kb. mintha lenne valami ami neked tök normális és magától értetődő, de egyszercsak rájössz, hogy bizonyos embereknél ez kiveri a biztosítékot?

Számomra saját magam elfogadása a legnehezebb, mindennap. Igazából már óvodában tudtam, hogy más vagyok, csak akkor még nem tudtam, hogy ilyen létezik és még neve is van, csak éreztem. Viszont a kezdetektől rengeteget küzdöttem ez ellen, 15 évig elnyomtam magamban, titkoltam. Tavaly coming outoltam a családomnak, barátaimnak, mindenki teljesen elfogadott, támogatott, azóta nyíltan felvállalom magam mindenki előtt. Engem soha sem ért diszkrimináció.

Viszont meglehetősen megnehezíti a helyzetemet az, hogy sorozatosan olyan nőkbe szeretek bele, akiknél az esélyeim mínuszban vannak. Mindig olyanok tetszettek meg eddig, akik full heterók, nálam idősebbek, társadalmi és anyagi státuszban, intelligenciaszintben kategóriákkal felettem vannak. Ezzel nehéz együtt élni, az érzéseim mindig kimondatlanok maradnak, és emiatt folyamatosan úgy érzem, hogy amit érzek az undorító, rossz, szinte perverziónak élem meg. Talán ha majd olyan lány iránt kezdek el érdeklődni, akinél van esélyem, könnyebben el fogom tudni fogadni magam.

20/L