Mit csináljak, ha szégyellem azt, hogy meleg vagyok?

"Falun élek, esélyem sincs arra, hogy Pestre költözzek"

Miért nincs? Manapság nem egy elérhetetlen dolog ez, összeköltözöl egy (lehetőleg meleg) illetővel, ketten bérlitek az albit, vagy egyetemre mész kollégiumba. Előbbi akár még aktuális is lehet, szintén meleg srác vagyok, jövő nyártól lakótársat keresek, aki nem valami homofób gyökér.

Nem tartozol az embereknek azzal, hogy nekik tetsző párod legyen, még a családodnak sem. Az pedig nem elítélendő, hogy te a férfiakhoz vonzódsz, ezt szerintem lehet, hogy magadban is rendezned kell.

Ami talán a legjobbat tenne neked, az az lenne ha valami nagyobb városba költöznél (még ha nem is Pestre), falun hajlamosak túlságosan egymás életével foglalkozni az emberek. Másrészt pedig rengeteg ember van, aki nem nézne le téged ilyesmi miatt, csak meg kell találnod a megfelelő társaságot.

De akármit is csinálsz, azt el kell fogadnod hogy mindig lesznek olyanok akik bármiféle ok nélkül le fognak nézni, ezzel egyszerűen tudni kell szembenézni. Jogod van a saját kis részedhez az életben és aki emiatt utál téged, vagy aki ebbe bele akar szólni azt le kell szarni. Vagy konfrontálni hogyha például családról van szó.

Alapvetően azt kellene belátnod, hogy 1 életed van, és nem az a normális, hogy mások határozzák meg, hogy te hogyan éld azt. Mindig lesznek, akik fogást próbálnak rajtad keresni, önmagad próbáld elfogadni, és a rossz környezetből próbálj kiszakadni.

Pestet pedig azért írtam, mert sokkal több az értelmesebb közeg, akik nem ragadtak meg az 50 évvel ezelőtti felfogásban. Én pedig konkrétan egy lehetőséget ajánlottam neked, hogy amennyiben úgy érzed, együtt lakhatsz olyasvalakivel, aki 100%-ban tolerálná, megértene téged, mert ugyanabban a cipőben jár.

Első körben csak saját magadnak kell megfelelni, nem másnak. Ha Te így érzed jól magad, ahhoz senkinek semmi köze. Inkább boldogtalan leszel, míg élsz?

Persze vidéken kis közösségben nehezebb érvényesülni, de egyben hiszek, hogy mindig van kiút.

Mit tegyél?

Én is falun élek, távol a fővárostól. Van egy karakán, felvilágosult édesanyám és egy szintén karakán, felvilágosult édesapám. És ezt a fajta egészséges büszkeséget belém nevelték.

És most nagyon őszinte leszek veled: én azt látom, hogy mivel félsz, ezért a lehetséges boldogtalanság helyett a biztos boldogtalanságot választod.

Azt látom, hogy most boldogtalan vagy és azért nem változtatsz és éled a saját életedet, mert félsz a boldogtalanságtól. Hogy lehet félni a boldogtalanságtól, mikor benne élsz? Lehet jönni azzal, hogy nem ilyen egyszerű. Pedig az, csak kifogásokkal remekül lehet igazolni, hogy mégsem.

Én a helyedben döntenék:

biztos boldogtalanság örökre vagy lehetséges boldogtalanság, de azt úgy, hogy megtettél érte mindent, hogy boldog lehess, csak nem sikerült.

Én is egy kis faluban születtem, szintén így voltam vele, sőt még 30 évesen is néha fura érzésem van ha haza kell mennem.

Sajnos ha így érzed a legjobb ha kilépsz onnan akármilyen nehéz is. Nem muszáj Budapestre, egy legközelebbi nagyobb városban is boldog leszel.