Pszichoszomatikus tünetek mert nem fogadja el az anyám és a környezetem valaminnt en magam sem hogy meleg vagyok? (Bővebben lent)

Három hónapja járok egy pszichoterapeutához de úgy érzem hogy szinte semmit nem használ. Nem tudok neki megnyílni úgy érzem meg vagyunk rekedve.

Gyakran fel szeretném adni leginkább mehet úgy érzem nem javul az állapotom, Illetve anyagilag is nagyon megterhelő.

Nagyon hosszú lenne a történetem ha mindent leírnék ezért próbálom a lehető legrövidebb ben:

-22 éves fiú vagyok kb. egy éve kibukott itthon hogy egy fiúval vagyok kapcsolatban.Anya nagyon rosszul fogadta kb. öt hónapig elhordott minden b*zinak csalódásnak szégyennek hogy mi lett az ő kis fiából stb.

-Ezidő tájban már egy éve Dolgoztam egy Napelem telepekkel foglalkozó cégnél fizikai munka volt elég megterhelő.

-Egyik napon hazajöttem a munkából és hirtelen rám jött egy rosszullét fejfájás szédülés hányinger fáradtság forróság érzés a fejben gyengeség stb. azt hittem hogy ez egy múló rosszullét és néhány órán belül enyhülni fog azonban nem így lett ez a rosszullét azóta is megvan tavaly május óta szóval egész pontosan majdnem egy éve tart.

-A munkát augusztus végén otthagytam mert úgy éreztem ilyen állapotban nem tudom tovább folytatni a fizikai munkát.Közben itthon folyamatosan kaptam az ívet mindig mindenért hibáztatva vagyok.

-Ezáltal teljesen kikészültem itthon anya folyamatosan zaklatott terrorizált tönkrementem úgy érzem lelkileg.

-Szeptember végén elköltöztem a barátomhoz egy másik városba 400 km-rel arrébb ahol eddig laktam. Mindenki aki jót szeretett volna nekem ezt javasolta mivel hogy pszichésen vannak ezek a rosszulléteim és hogy majd hogyha kiszabadulok ebből a környezetből akkor minden meg fog szűnni. Sajnos nem így történt az új helyen az új városban nem tudtam beilleszkedni egész nap bent voltam annyira eluralkodott rajtam a rettegés hogy nem mertem Emberek közé menni már egy egyszerű boltba menés és feladta a leckét.

A párom ez idő alatt mindig dolgozott keveset volt otthon én pedig az evésbe menekültem néhány hónap alatt közel 30 kg-ot híztam és az állapotom tovabbra sem javult talán még egy kicsit rosszabbodott is.

-Februárban végül arra döntésre jutottam hogy visszaköltözök az eredeti lakhelyemre. Egyrészt mert nagyon fogyott az eddig összegyűjtött pénzem, Másrészt mert ott sem lettem jobban illetve a bérelt lakással és valamilyen gáz volt mert sehogy sem lehetett bejelenteni tartózkodási helyemet.

-Azóta itthon vagyok az állapotom ugyanúgy nagyon rossz anya valamilyen szintenja volt de ő maga is kijelentette hogy soha nem lesz képes elfogadni hogy egy fiúval vagyok együtt.

-Tudni kell anyáról hogy nagyon rossz természete van mindig beleköt mindenki be és úgy érzem hogy velem próbálja az ő sérelmeit úgymond gyógyítgatni. A pszichoterapeuta és ezt állapítottam meg hogy ő egy úgynevezett borostyán szülő, Ami azt jelenti hogy kiskoromtól kezdve azt hiteti el velem hogy csak mellette vagyok biztonságba és a világ egy veszélyes hely. Ez sajnos belém is lett kódolva egyáltalán nincs önbizalmam félek az emberektől az új helyzetektől a felelősségtől.

-Tanulmányaim során néha néha azért akadtak barátaim de soha nem éreztem úgy hogy van mellettem legalább egy olyan személy akiben bízhatok és mindig mellettem áll illetve mindent megoszthatnék vele. Nagyon sokat piszkáltak beszólogattak terrorizáltak az osztálytársaim eleinte még megvédtem magam de egy idő után már úgy éreztem hogy képtelen vagyok rá és semmit sem használtak az előzőek sem. Egész jó tanuló voltam azonban A gimnáziumi éveim során egészen le romlottak az eredményeim én ezt arra tudom visszavezetni hogy egyrészt magamban is folyamatosan örlődtem hogy ki vagyok mi vagyok akihez vonzódom stb. nem találtam magamat illetve az is hogy folyamatos rettegésben és terrorba voltam tartva így egyszerűen képtelen voltam a tanulmányaimra öszpontosítani illetve ezeket senkivel sem tudtam megosztani hiszen itthon nem tudtak semmiről és ha elmondtam volna akkor féltem hogy fény derül arra hogy ki vagyok.

-Gimnázium után egy kettő éves Okj képzésen vettem részt, Ahol egészen sokáig úgy éreztem hogy szeretnek a többiek akik javarészt lányok voltak, Illetve volt egy nagyon közeli “barátom” ( lány ), Akibe úgy éreztem hogy szerelmes vagyok egy idő után, De sajnos ez a lány folyamatosan kihasznált mindenben segítettem neki és úgy éreztem hogy még érzelmileg is játszadozott velem, ( baratja is volt ekkor) Számtalanszor Segítettem neki a tanulmanyokban, Mindig minden hova elkísértem támogattam meghallgattam és cserébe úgy éreztem hogy semmi viszonzást nem kapok magyarul teljes mértékben kihasznált. Az osztályban a többi lány kifejezetten utálta ezt a lányt de én mindig kiálltam mellette. Emellett én a többi lánnyal is igyekeztem jóban lenni és úgyis éreztem hogy ez így is van azonban egy idő után eltávolodtak tőlem, Teljes mértékben kiközösítettek és mint egy idő után kiderült ők úgy beszélték meg egymás között hogy én mindig kibeszélem őket a hátuk mögött és különböző megjegyzéseket teszek a kinézetükre az intelligenciájukra stb. Holott ez nem volt igaz mivel mindig amikor egy adott lánnyal beszélgettem ők mindig szidták a másikat stb. hogy ki hogy néz ki ki mennyire okos ki mennyire idegesítő és én igazából mindig csak ott voltam úgy mint egy személy egy hallgató fél és a végén ebből az lett ki kerekítve Hogy én mondtam ezeket a dolgokat és hogy én vagyok a legnagyobb áruló és szemét. Az utolsó félévet úgy húztam ki hogy teljesen egyedül voltam mindig kibeszéltek hangosan látványosan minden mozzanatamat figyelték és ez az állítólagos nagy barát is elkopott mellőlem, Amikor próbáltam vele megbeszélni hogy én mit érzek és hogyan van ez hogy ennyire kihasznál akkor teljesen összevesztünk és ő is ellenem fordult és azokkal a lányokkal kezdett el barátkozni akik eddig utálták. Szóval ez is egy csodálatos történet....

-Amióta felmondtam a munkahelyemen igyekszem járni a pszichoterapeutához de mint elsőre írtam úgy érzem hogy egyáltalán nem használ illetve hogy nem tudom magam kellőképpen kifejezni ezért is írtam ide hogy itt hátha tud valaki segítséget adni tanácsokat tapasztalatokat hogy mit lehetne ebben a helyzetben tenni.

-A rosszulléteim egy éve folyamatosan tartanak változó intenzitásúak van hogy jobban szédülök hányingerem van és fáradtabb vagyok van hogy kevésbé de az egy év alatt nem volt olyan nap hogy ez elmúlt volna.

-Amióta a rosszullétem tart számtalan orvost felkerestem kutatva a megoldást. A következő vizsgálatok on vettem részt illetve a következő orvosok láttak:

KoponyaCT

kontrasztos koponya CT

Nyaki gerinc MR

Nyaki erek ultrahangos vizsgálata

Szemészeti vizsgálat

Fül orr gégészeti vizsgálat

Vér képek

Neurológiai vizsgálat

Hisztamin érzékenység glutén Intolerancia Lime kór pajzs és hasnyálmirigy vizsgálta a vérből

Voltam legalább hat féle különböző

masszőrnél gyógymasszőrnél

Csontkovács

Hematológus

Nemi betegségek vizsgálata vérből vizeletből

Hasi ultrahang

Ezekközül túlnyomórészt minden negatív magyarázatot a rosszul léteimre egyik sem ad az orvosok szerint.

Nyaki gerinc mr en: minimális porcdegenracio, kiegyenesedett nyaki lordosis

Hasi uh: májon kettő apró góc, heamangióma az orvos szerint artamatlan, a hirtelen hizastol lehet, evente nezetni azert lehet

Verkep: vashiany, legutobbi verkep szerint 7,5 ( 10 az alsoertek), koleszterin enyhen tobb mint kellene

Ezeken kívül nincsen semmi bajom amit megtaláltalak volna az orvosok én azonban arra gyanakszom hogy biztosan van valami fizikai bajom is ami okozza a folyamatos rosszullétet... Tisztában vagyok vele hogy a pszichés állapotom is okozhat ilyen tüneteket de emellett meg vagyok róla győződve hogy fizikailag sem vagyok teljesen rendben.

-A legvalószínűbbnek tartom hogy a szédülésem fejfájásom nyaki gerinc eredetű mivel van egy kis púpom és előre áll a nyakam ezáltal úgy gondolom hogy a csigolyáim túlságosan közel vannak egymáshoz ezáltal kevesebb vér jót az ágyamba és ez okozza a szédülést esetleg valamiféle idegeket nyomhatnak még a csigolyáim igazából nem tudom hogy ezzel a problémával hova lehet menni vagy ki tudna segíteni

-Tudom hogy azt ígértem hogy Rövidre próbálom fogni, De ettől rövidebb ben nem nagyon lehet leírni a történetem.

-Azóta a párom kb. három hetente szokott hozzám eljönni egy egy hétre akkor együtt tudunk lenni de egyébként ennyi amennyit tudunk találkozni anya annyiraja volt ilyen téren hogy megengedi hogy itt maradhasson addig azonban a hangulat Mindig feszült próbál valamilyen szinten beszélni a párommal de nagyon erőltetett és csak jópofizik soha nem lehet a társaságában felszabadulni.A pszichoterapeuta szerint semmiképpen nem akar engem elengedni amikor elköltöztem akkor is borzalmas nagy veszekedések és cirkuszok árán tudtam csak elmenni gyakorlatilag elmenekültem előle.

Még mindig egy kisfiúnak tart akit babusgatni dédelgetni puszilgatni ölelgetni védelmezni kell és aki majd itt lesz neki mindig támaszként ha az ő életében nincsen valami rendben úgy érzem nem enged felnőni önállósodni még amellett hogy képtelen elfogadni a másságotmat is.

-Tisztában vagyok vele hogy Találni kellene egy munkahelyet azonban folyamatosan rosszul vagyok illetve nagyon rettegek az emberektől attól hogy hogyan fognak velem bánni a felelősségtől attól hogy ki lennék szolgáltatva az adott munkaadónak. Hogy pénzzel kellene bánni nem tudom mi lenne számomra megfelelő de előbb utóbb muszáj lesz valamit találni amire azt mondhatom hogy viszonylag jó. Attól is félek hogy mi lenne ha megtudnák hogy egy fiúval vagyok kapcsolatban hogy ezt ki hogyan fogadná hogy tuti hogy beszólogatnának piszkálnának Hátrányban lennék minden egyes helyzetben emiatt. Sajnos nincsenek barátaim sem teljesen egyedül vagyok a páromon kívül nem tudom hogy mit lehetne vagy hogyan lehetne esetleg barátokat szerezni de azt érzem hogy így nem jó de akik úgy vannak középiskolából három lány velük úgy próbálok beszélgetni de sajnos nem az igazi igazából csak a saját problémáikkal tudnakt raktálni úgy érzem hogy amit én mondok az egyáltalán nem érdekli őket így nagyon lecsökkentettem velük a kommunikációt.

Nagyon gyakran sírógörcsök jönnek rám folyamatosan örlődök hogy mit hogyan lehetne rengeteget gondolkozom keveset alszok valamennyire igyekszem figyelni arra hogy miket eszem de ez nagyon gyengén sikerül sajnos a felszedett 30 kg ból még csak 10 kg-ot tudtam leadni nagyon nehezen megy mert úgy érzem a kajálásba találom meg a boldogságom.Gyakran öngyilkossági gondolatok vannak bennem hogy mennyivel egyszerűbb lenne az egészet befejezni és nem szenvedni tovább meg hogy mindenkinek így könnyebb lenne ha én már nem lennék.

Nagyon szépen köszönöm ha ezt végigolvastad elnézést hogy ennyire hosszúra sikeredett.

Kinek mi a véleménye erről esetleg aki volt már hasonló helyzetben mit tudnál tanácsolni meg bárki aki bármilyen segítséggel tudna szolgálni javaslattal tapasztalattal hogy mit lehetne tenni nagyon szívesen fogadom ezeket, elore is koszonom szepen!!!