Ha nem vagyok meleg-ellenes, sőt kifejezetten felháborít számos jogsértés, és teljes értékűnek látom a melegek szexuális és érzelmi életét, szokásait, akkor miért vannak ilyen gondolataim? Többi lent.

Elfogadod, de ne keljen szembesülnöd vele.

Sokan vannak így. Én is. Semmi bajom a melegekkel, de mivel én nem vagyok az, nem akarom látni, tudni a dolgokat.

Ennyi.

Ezt gyakran megkapjuk. Miért reklámozzuk? Igazság szerint legtöbben nem reklámozzuk. Viszont ha kiderül a környezetünk terjeszti. Nem mi.

Emellett a heterok is reklámozzák a szexualitásuk. csak ez fel sem tűnik, mert természetes, hogy egy kocsit egy bögyös maca ad el. Természetes, hogy megöleled a párod az utcán. Természetes, ha a barátnőd kezét fogva sétáltok. Ha melegek csinálják ugyan ezt akkor mi megkapjuk, hogy reklámozzuk. Pedig mi is csak szeretnénk a társunkat az utcán is társként kezelni. Sokan úgy viselkednek a társukkal az utcán mintha haverok lennének. pont azért, hogy ezt elkerüljék.

Igen, melegellenes vagy.

Nehogy már nekik kelljen visszavonulniuk, csakhogy ne sértsék meg a kis érzékeny lelkedet. Pfff...

Valóban nem természetes jelenség a homoszexualitás és én sem támogatom a nyílt felvállalást tehát abszolút egyet értek veled. Nem vagy homofób ezzel a sértett b**ik dobálóznak viszont abban meg nekik van igazuk hogy a heteroszexuális párok is visszább vehetnènek abból hogy pl az utcán ki sem másznak egymás szájából...

Nem a homoszexuális emberekkel van baj hanem az ostoba emberekkel nemi identitásstól függetlenül. A szexualitás továbbra is négy fal közé való és ha ezt mindenki felfogná akkor nem lenne ebből probléma

A heteroszexuális embereket sem szeretnek hetero felvonulást így a homiknak sem kellene

A b**ik sem falják egymást az utcán tehát a heteroknak sem kellene... És még lehetne folytatni de a lényeg hogy amig egy embernek is érdeke hogy a különböző fajok és/vagy nemi identitások közt viszályt szítson addig nem lesz béke a földön hiszen sèrtődött b**iból ugyanannyi van mint sértődött heterókból ...

"de a lényeg hogy amig egy embernek is érdeke hogy a különböző fajok és/vagy nemi identitások közt viszályt szítson addig nem lesz béke a földön hiszen sèrtődött b**iból ugyanannyi van mint sértődött heterókból ..."

Abban egyetértek veled, hogy sok esetben az ellentéteket kifejezetten generálja a média és egyes politikai és egyéb erők. De sértettség közé nem tennék egyenlőségjelet. Miért? Azért mert amíg a heretónak max az esztétikai érzékét és a "jó"ízlését sérti a melegek látványa addig a melegek teljes életére hatással van a homofóbia.

Megpróbálom egy példával megmagyarázni:

Képzeld el a következő szituációt (túlzó és sarkító). A földön a fehér bőrű emberek kerülnek kisebbségbe és valami idióta a színes-bőrűekben felgyülemlett sértődöttséget meglovagolva tanulmányban bizonyítja, hogy a fehér bőrszín természetellenes. Mert nézzük meg milyen gyorsan leégnek, ez nem természetes. Az ember Afrikában alakult ki, sötét bőrszínnel és még a napon sem ég le. Stbstb. Ez bekerül a köztudatba és a fehér bőrszín megvetés és utálat tárgya lesz, amit rejtegetni kell, mert negatív megkülönböztetés jár érte. Nem érdekel senkit, hogy te nem akartál fehér lenni; neked ez természetes és te csak úgy akarsz élni a fehér barátnőddel ahogy mindenki más. De a többség ezt nem érti meg. Ők elvárják, hogy illeszkedj be. "gyógyulj meg" mert hát ott a teljes bőrátültetés, a pigmentbeültetés. Te bizony fehér akarsz maradni. Te erre még büszke is vagy! Ezért méltó is vagy a gyűlöletükre.

És itt élsz egy ilyen világban, a mindennapi gondjaiddal. Rejtegeted a fehérséged minden és mindenki előtt. Ha kimész az utcára kénytelen vagy sötétre festeni a bőröd, úgy viselkedni mint a feketék, hogy ne szóljanak meg, ne támadhassanak a fehérséged miatt. Csinálod ezt annak ellenére, hogy a festéktől allergiás leszel. A kiütéseid folyamatosan viszketnek, több helyen már sebesek és folyamatosan fájnak. Mivel a bőröd nem érintkezik napfénnyel D-vitamin hiányod van és hiánybetegségekkel küzdesz. De megcsinálod minden nap, mert csak így "fogadnak el". Bemész a munkahelyedre, felteszel a festék mellé egy vigyorgós maszkot, hogy mindenki lássa minden rendben, pedig legszívesebben sírnál annyira irritálja a bőröd a festék. Ha tehetnéd ki se tennéd a lában otthonról. A mindennapi problémáid mellett folyamatosan aggódsz, hogy nehogy észrevegyenek rajtad valamit, nehogy elkenődjön a festék, nehogy félrecsússzon a maszk hisz odabenn alig páran tudják, hogy fehér vagy. Lehet hogy sejtik mások is de nem derülhet ki, hisz az a munkádba, a megélhetésedbe is kerülhet, de minimum kiutálnak. Egész nap minden mozdulatodra figyelsz, minden szavadat megfontolod, nehogy kicsit is utalj arra, hogy valóban fehér vagy. Az irodádban a közvetlen munkatársad szól, hogy vedd le nyugodtan a maszkod, ő tudja rólad, hogy fehér vagy, elfogadja, nem zavarja. De te legyintesz. Mi lesz ha valaki bejön és meglátja. Lejjebb csavarja a klímát, hogy legalább a melegtől ne szenvedj annyira a maszk alatt. Az ebédnél mindenki az új csajról beszél. Kriszta. A szemét Kriszta. Fehér és még az arcunkba is dörgöli. A hófehér bőrét, a szőke haját. Nem festi magát, nem húz parókát mint minden "rendes ember". Ő nem olvad be. Persze te is helyeselsz. Nem foghatod a pártját mert akkor elárulod magad. Egyszerre gyűlölöd és irigyled a Krisztát. Gyűlölöd, mert te a maszkod alatt ugyanúgy szenvedsz a fehérségedtől annak ellenére, hogy mindent megteszel azért, hogy ne lássák rajtad. És irigyled, mert ő bátor, mert ő már leszarja. Ő már mer önmaga lenni.

Lassan elmegy a nap és alig várod, hogy hazaérj. Otthon a négy fal között önmagad lehetsz. Ledobod a maszkod, lezuhanyzol és lemosod a rohadt festéket. Bekenegeted a sebeket és egész végig azon jár az agyad, hogy mi lehet a barátnőddel. Hívtad amikor hazaértél, mert ilyenkor már itthon szokott lenni. Nem veszi fel. Biztos csak elhúzódott a munka, de rettegsz, hogy nem erről van szó. Rettegsz, hogy kiderült hogy fehér, mert elcsúszott a maszkja vagy lekopott a festék és most valahol egy sikátorban fekszik összeverve. Újra hívod. Most sem veszi fel. Hogy eltereld a figyelmed bekapcsolod a TV-t ahol éppen egy új gyógymódról beszélnek. Új gyógymód a fehérek számára! Csodagyógyszer! Festék ami nem kopik le!. Csak hinni kell benne! És megszólal egy "gyógyult" fehér. Csak beszél és beszél. Te meg nem érted. Azt látod, hogy ott van egy feketének maszkírozott ember, de a festék nem fed mindenhol, a hajából is ki-ki kandikál néhány szőke hajtincs. Legyintesz. Ha neki ez jó? Csinálja. A barátnőd még mindig nincs otthon. Mi lehet vele? Nem veszi fel a telefont. A nap még mindig süt és úgy gondolod kifekszel kicsit napozni. Legalább barnulsz egy kicsit, talán nem is kell annyi festék legközelebb. Csengetnek. Feltápászkodsz és gyorsan felkapod a maszkod. Ajtót nyitsz. A szomszéd. Elmondja, hogy Tudod, hogy ő nem fehérfóbiás, hogy szerinte ez nem természetes és nem támogatja a felvállalását sem, de elfogad, mert megérti, hogy így születtél. De mégis, kint játszanak a gyerekei, látják a kerítésen keresztül, hogy fehér vagy és ott napozol. Te meg csak nézel bambán. Mondanád neki, hogy attól nem fognak kifakulni a gyerekei, hogy őt látják, meg azt is mondanád, hogy igazából te most otthon vagy a saját udvarodon és amúgy is te csináltattad meg a kerítést. De nem szólsz. Csak annyit tudsz kinyögni, hogy legközelebb majd jobban figyelsz és a kerítést is magasabbra építteted a nyáron. Belenyugszik és elmegy.

Te még bosszankodsz egy kicsit de jobban zavar, hogy a barátnőd még mindig nincs otthon. Aztán nyílik az ajtó. Megjött. Megöleled, megcsókolod. Minden rendben csak elhúzódott a tárgyalása. Megkönnyebbülsz. Eltelt egy újabb nap. Este mikor lefekszetek még elmondasz egy imát. Hála Istennek, ma sem derült ki, hogy fehér vagyok. És hála Istennek azért, hogy bár fehérnek születtem, legalább nem vagyok bu*i...