Ki hogyan éli meg (túl) hogy meleg egy kis településen? Hogyan tudja eltitkolni? Hogyan tud úrrá lenni azon, hogy nehogy észrevegye más? Hogyan tud boldognak látszó életet élni egy belső tragédiával a lelkében?

Vajon kezdek megőrülni? Tudom, hogy nem tudnék olyan életet élni mint a melegek. De azt is tudom, hogy felőröl, hogy a mutatott hetero életvitel mögött van egy titkos személyes tragédiám... Ha kiderülne, a szégyen miatt nem is akarnék tovább élni. Más is tud egy életen át próbálni megfelelni a társadalmi norma képnek? Akkor is ha tudja az csak egy álarc? Vajon ha az ember túl agyas és ráébred, hogy az hogy biológiailag nem illik egy társadalomba, csak egy fals társadalmi beilleszkedésre ítéltetett egy életen át, mennyi idő után őrül bele? Hetero pasikat tartok férfinek, akikkel el tudnám ELEVE képzelni, ugyanakkor én is pasinak szeretem magam. Micsida téboly ez?! Látni, felismerni hogy az ember korcsnak született és az élete kudarcra van ítélve? Mert ez nem elfogadás... Hogy lehetne józan ésszel elfogadni, hogy sehogy se illik bele az ember a vilagba amibe született? Hogy olyanért vetnének meg amit én nem is akarok? Hogy élitek ezt túl józam ésszel ha meg akartok felelni a társadalmi elvárasoknak és normáknak is? Hisz nem lehet figyelmen kívül hagyni mi természetesen normális a vilag számára??!! :-(

Csakhogy én úgy élem meg ezt az egészet, mint aki rádöbben, hogy karok vagy lábak nélkül születik egy rohanó világba.... Annyira úgy érzem, hogy ebben a világban semmi keresnivalóm nincs ilyen korcsszülötten... Mert a világ teljesen máshogy van "alapprogramozva" mint ahogy az én programom szólna. Ez nem elfogadás kérdése. Olyan ez, mint ha azt kérnék egy nyomoréktól, hogy fogadja el önmagát! Egy fenét. Ezt nem lehet elfogadni, ebbe csak beletörődni lehet legfeljebb...