Hogyan alakul ki a homoszexualitás?

A mostani tudományis állás szerint genetika.

Én például visszaemlékezve gyermekkoromtól éreztem, hogy a férfiak vonzanak, csak nehéz volt ezt elfogadni.

Szerintem mindenki küzd ellene, ilyen társadalmi közegben, mint a magyar. Van, aki élete végéig nem fogadja el magát, s depresszióban éli le az életét. Vagy akár öngyilkosságba menekül...

Én leszbikus vagyok.

Azt mondanám hogy velünk született adottság. Ugyanúgy nem tehetünk ellene mint a magasságunk vagy a szemszínünk ellen.

Hordhatok én életem végéig kék kontaktlencsét, attól még tudom magamról hogy barna szemű vagyok :)

Én ugyanígy vagyok a leszbikussággal. Elrejthetem, de attól még az vagyok. Nem érdemes harcolni ellene. Csak boldognak kell lenni és elfogadni önmagunkat.

Nekem akkor alakult ki a bi hajlamom,amikor annak idején a sok túlórai munka után fürödni mentem. Egy fiatal srác is éppen akkor lépett be a zuhanyozóba mikor én,de ő csak a mosdóhoz ment. Viszont a tükörből jól rá lehetett látni a zuhanyozóra és ezt ő ki is használta.Ő felöltözve volt én pedig természetesen meztelenül. Észrevettem,hogy néz engem a tükörből ahogy fürdök és ezt igencsak a tudomásomra adta.Bevallom kicsit felizgultam ennek hatására,amit rögtön észre is vett és teljesen ismeretlenül megszólított.

Annyira felizgultam,hogy jobban felállt a farkam és a torkomban dobogott a szívem.

Elzártam a zuhanyt és magam elé tettem a törölközőt zavaromban,de sokáig nem tudtam illetve nem is akartam takargatni magam.

A beszélgetésünk alatt végig le sem vette a szemét az ágaskodó farkamról,amit már egyáltalán nem takargattam hanem hagytam,hogy kedvére nézze.

13 éves voltam, amikor az első szexuális élmény ért. Egy osztálytársam, mikor nálunk voltunk rávett, hogy verjük ki egymásnak. Akkor tetszett, hogy csináltuk, de nem tulajdonítottam jelentőséget neki. Hosszú évekig csak csajoztam, de valamiért mindig volt bennem egy hiányérzet. Valamivel több, mint tíz év telt el, amikor egy este, egy parkban egy férfi leszólított. Az ismerkedésindító cigaretta után hamar rátért a lényegre, és megkérdezte, hogy lesz*phat-e. Ekkor már nagyon feszült bennem a kíváncsiság, hogy milyen lehet egy férfivel, így igent mondtam. Öt percen belül a szájában volt a cerkám, amit aztán művészien leápolt, aminek eredménye lett, hogy telepakoltam a száját friss anyaggal, amit le is nyelt. Pár nap múlva, mert még mindig kíváncsi voltam, én kérdeztem meg egy másik férfitől, hogy lehet-e. Lehetett, és, míg kényeztettem, éreztem, hogy felszabadulok, hogy ez hiányzott csajozás közben.

Hogy ez genetika, vagy valami más, nem tudom. Azt tudom, hogy jól érzem magam, hogy tudom, hogy biszex vagyok, és képes vagyok mindkét nem képviselőjével a boldog szexre.

Jelenleg nem tudjuk biztosan, hogy mi okozza, viszont azt biztosan tudjuk, hogy mi nem okozza: divat, döntés és hogy "ráragadt" másoktól.

Divat lenne olyannak lenni akit sokan lenéznek, megvetnek és utálnak? Ez nem logikus.

Döntés lenne? Akkor sok meleg ember miért akar meleg lenni, amikor megvetik, utálják, kiutasítják, néhol még üldözik is őket? Például ott van Oroszország, ahol meghurcolják a melegeket. Pedig ott is vannak melegek, és ki is utasítják és utálják őket. Akkor ők miért nem döntenek úgy hogy nem lesznek azok? Ez sem logikus. Sok ember emiatt volt öngyilkos, mert sem maga sem a környezete nem fogadta el ezt, és az öngyilkosságba menekülnek.

Másoktól "ragadt" volna rá? Hogyan? Beteszünk egy heterót sok meleg közé és a heteróra ráragad a melegség vagy mi? Vagy ezt megfordítva, egy meleget beteszünk sok heteró közé akkor a meleg heteróvá változik? Ez az indok is minden, csak nem logikus.

Kérdező, kérlek gondolkozz logikusan mielőtt elfogadsz egy választ. Nem azt mondom, hogy az én válaszomat gondolkodás nélkül fogadd el, csak mikor valaki mond valamit, gondold végig logikusan, és aszerint döntsd el, hogy igazat adsz neki vagy sem.

Veleszületett tulajdonság a szexualitás, ami ott van már egészen kicsi kortól, s a tinédzserkorban teljesedik ki fizikailag, mentálisan. Meghatározó, hogy kit milyen hatás ér, hiszen nem mindegy, hogy az ember tapasztalatokkal lesz gazdagabb, vagy traumákkal.

Nekem egészen gyerekkortól természetes volt, hogy tetszenek a fiúk. Nyilván nem volt mögötte szexuális vágy, hanem csak egyszerűen tetszett a másik kisfiú arca, vagy a személyisége. Azt gondolom a mostani generáció szerencsésebb, mert én nem tudtam hová tenni ezt az egész dolgot. Természetesnek, és normálisnak tartottam ahogy növekedtem, hogy a kortársak közül a fiúkat néztem meg, s a filmekben, sorozatokban a férfiak tetszettek. Nem volt még internet, s ezáltal lehetőség információkat gyűjteni erről az állapotról, hiszen a TV-ben is csak nagyon ritkán esett szó.

Belül éreztem, hogy semmi gond nincs velem, viszont nem éreztem magam fiúnak, mert nem tudtam sehol információt gyűjteni arról, hogy most mi van velem. Nagyjából 12-13 éves lehetettem, amikor találkoztam a homoszexuális szó pejoratív megfelelőjével, és onnantól mindenképpen lány akartam lenni, mert nem tudtam mi történik velem. Egy valamit tudtam: fiúként fiúval nem tudok együtt lenni.

Hosszú hajam volt, és reménykedtem, hogy az állapot változik. Nem a vonzalmam a fiúk iránt, hanem a nemem. Nem akartam ebben a testben élni, mert tudtam, hogy magányra vagyok ítélve, és semmi lehetőségem nincs hozzám hasonlóval megismerkedni. Nem elég, hogy sokszor szándékosan lányosan viselkedtem, de még csórók is voltunk annyira, hogy külsőmön ez látszódjon. Így hát tényleg egyedül voltam. Az általános iskola még könnyebb volt, hiszen ott a többiekkel együtt nőttem fel, így természetesnek vélték a viselkedésem.

Aztán jött a középiskola, ami sokkal keményebb volt. Ott szembesültem, hogy kilógok a sorból. Az első iskolát otthagytam, miután az első hónap után öngyilkossági kísérletet kíséreltem meg. Begyógyszereztem magam, ami nem szívódott fel, így másnap reggelre kihánytam mindet, azonban búcsúlevelet megtalálták. A másik iskolában sem volt könnyű. A zenehallgatásba menekültem, s próbáltam túlélni a heteket. Rengetegszer voltam padlón, mert a fiúk nem fogadtak el, csak pár lány. A jó jegyeimmel próbáltam kompenzálni, hogy "szükségük" legyen rám, ha dolgozat, vagy házi feladat írás van kilátásban. Próbáltam visszafogni a lányos viselkedést, de nem igazán ment, amire a proli külsőm csak hab volt a tortán.

Sokszor azt hazudtam itthon, hogy fáradt vagyok és elmegyek aludni, majd egész estét sírással töltöttem. Olykor pengével is vagdostam magam, vagy olyat ittam, amitől fájt vagy ment a hasam, hogy ne kelljen iskolába mennem. Lett pár lány barátom ez idő alatt, talán nekik köszönhetem, hogy nem csináltam semmi hülyeséget.

A magányom nem sokáig tartott, mert eldöntöttem, hogy meg akarok ismerkedni férfival, aki megcsókol, akivel lefekszem. 18 évesen a TV2 melegeknek fent tartott teletext oldalával kezdtem, nem túl nagy sikerrel. Leérettségiztem, kitanultam egy szakmát, majd változtattam a külsőmön: proliból átlagos srác lettem. Ekkor mondtam ki először magamnak, hogy meleg férfi vagyok. Azt hiszem ekkor vetkőztem le a nőies oldalamat. Ekkor már volt itthon internet, és megnyílt előttem a társkeresők világa.

Volt egy majdnem három éves párkapcsolatom, valamint jó pár férfivel megismerkedtem, akikkel ugyan semmi komolyabb nem alakult ki többnyire távolság, és helyhiány miatt, de az önbizalmamat feltornázták. Időközben azért férfiasodott a külsőm is. Mindezek mellett sokat változtam kommunikáció téren is, s rájöttem, hogy nem vagyok egyedül, sőt.

Az ismerkedésnél mindig gerinces és céltudatos voltam, így az értelmesebb réteg mindig kivételnek tekintett a többséghez mérve. És itt vagyok 31 évesen, meleg férfiként.

...és ahogy említettem szerintem a mostani fiatal generációnak könnyebb. Már 7-8 évesnek ott van az okos telefon a kezében, s megannyi TV csatorna áll rendelkezésre, ahol érintőlegesen, de szembekerülhet a homoszexualitás. Nálam ezek nem voltak, így hozzájárultak, hogy 18 éves koromig úgy érezzem magam, mint egy kirekesztett torszülött.

Nagyon érdekes dolog egyébként ez az egész... Nekem óvodás korom óta természetes dolog a homoszexualitás, mert nekem is ilyen voltak és vannak is ilyen érzéseim. Világ életemben a lányok társaságában éreztem jól magam, és megesett már ilyen kicsiként is, hogy érzelmileg túljutottam a barátság fogalmán. Csak persze abban a korban még nem szerelemnek hívod és nem keversz hozzá szexualitást. Csak egyszerűen és őszintén jól érzed magad vele. Jobban, mint bárkivel. Soha nem felejtem el, amikor odaálltam anyukám elé és megkérdeztem tőle, hogy mi van akkor, ha én a lányokat szeretem? Szerencsére jól reagált rá. Nem is csináltam kérdést ebből a dologból. Se óvodába, se általános iskola 2-3. osztályáig. Aztán kezdtem megismerkedni a homofóbiával. Csúfolódtak és nevettek az osztálytársaim a homoszexualitáson, később, felsőbb osztályokban elég csúnyán bántottak azokat, akikre ha viccből is, de ráhúzták ezt a megnevezést. Nekem ez volt a legeslegnagyobb döbbenet... Nekem annyira természetes volt szeretni egy lányt, és látni, hogy ez a világban senki másnak nem természetes dolog... Teljesen ellepték az agyamat ezek az új információk, a megfelelési kényszerem pedig odáig vitt, hogy belekényszerítsem magam egy heteroszexuális kapcsolatba... Borzalmas volt. Máig utálom azt a tényt, hogy az első dolgom, az első együttlétem egy fiúval történt, akit nem szerettem, csak szeretnem kellett volna, mert hát ez volt az elvárás. Szerencsére a kapcsolatunk alatt bekerültem egy új közösségbe, ahol megismerkedtem egy lánnyal, és egy hatalmas szerelem alakult ki belőle... Vele végre jól éreztem magam, felszabadultnak éreztem magam, szerettem vele lenni. Azóta nem is voltam és nem is szeretnék fiúval, férfival lenni. A történetben egyébként az a legszebb, hogy homoszexuális tartalmakkal csak akkor találkoztam, amikor megismerkedtem az első barátnőmmel. Akkor voltam 17 éves, és életemben akkor láttam először meleg filmet. Azóta rendszeres fogyasztója vagyok én is, és bárkinek elmondom az igazságot a szexuális orientációmmal kapcsolatban.

Azt nem tudom elfogadni egyébként, aki szerint lázadásból, menőzésből, divatból lesz valaki meleg. NINCS olyan ember, aki hosszútávra kitenné magát annak a bántalmazásnak, amit a homoszexualitás von maga után. Abban sem hiszek, hogy egy trauma által az emberben ekkorát fordulhat a világ. Az vagy biszexuális volt alapból, vagy valami iszonyatos, elképzelhetetlen dolognak kellett történnie vele. Aki áldozata lett egy traumának, az SZERINTEM csak aszexuálissá válhat bizonytalan idáig. De ezek mind csak az ÉN feltételezéseim, soha nem tanultam vagy beszélgettem erről mással...