Szerintetek probléma, ha szeretem a figyelmet, szeretek a középpontban lenni és szeretem, ha megdicsérik a külsőmet, sőt vágyom rá?

Régebben teljesen magamba fordultam. Számos problémám volt, az apám egy erőszakos vadállat, ezen kívül általánosban egy eléggé homofób közeg vett körül. Nehéz volt magamat elfogadnom, melegként is és alapvetően is. Nem volt önbizalmam. Rontott a helyzeten, amikor totálisan beleszerettem egy homofób srácba, aki tipikusan az a lányok kedvence alkat... lett volna, ha nem lett volna kőbunkó a legtöbb lánnyal, vagy inkább a legtöbb emberrel.

Ekkor veszett el kb minden cseppnyi önbizalmam. Nem adtam a külsőmre egyáltalán. A hajam rendezetlenül volt és ráadásul egy időben hosszú is.

A ruhatáram 95%-a a szürke valamelyik árnyalatából került ki.

Szemüveges voltam/vagyok és akkor azt az ultragáz típust viseltem.

Pattanásos volt az egész arcfelületem.

Nem voltak barátaim, mert mindenkitől tartottam a távolságot, aki meg korábban a barátom volt vagy távolra került tőlem, vagy elkerültem, a közös programokat offoltam.

Ez ment talán 1,5 évig. Talán kicsit tovább. De előtte sem volt sokkal jobb, csak akkor talán volt 1-2 barátom, meg elfoglaltam magam a tanulással, az a tipikus "stréber srác" voltam. Aztán fordulatot vett az életem.

Olyan emberek léptek be, akik elfogadtak, szerettek és meg akartak ismerni. Akiket nem zavart, hogy nincsenek barátaim, hogy olyan vagyok, amilyen és főképpen, akik elfogadtak melegként.

Hosszú hónapok alatt végül megnövekedett az önbizalmam. Teljesen kinyíltak, számtalan új barátom lett. Felvállaltam magamat közben. Megváltozott a stílusom, lecseréltem a szemüvegemet, a ruhatáramat teljesen, a hajamat megcsináltattam (még át is festettem), a pattanásokat krémekkel meg tonicokkal majdnem teljesen eltávolítottam.

Azóta számos pozitív kommentet kapok. Ahányszor új ruhát veszek mindenki megdicséri, nagyon sokszor volt már olyan helyzet, hogy fiúk/lányok szerelmet vallottak, random dolgokkal halmoztak el, vagy egyszerűen elhívtak randira, esetenként facebookon kerestek fel azzal kapcsolatban, hogy mennyire bejövök nekik.

Van barátom mondjuk egy ideje, de akkor is jól esik ez. (Persze nagyon szeretem és nem csalnám meg és ilyenkor elmondom mindenkinek, hogy nem vagyok szingli)

Tudom, egoista vagyok, de nagyon jól esik a figyelem és főleg, hogy sok embernek bejön a külsőm és a "belsőm" is:)

1 évvel ezelőtt szinte elképzelhetetlen volt számomra az ilyesmi... :(

Szerintetek baj, hogy most élvezem ezt és sokszor picit egoista vagyok (nem jobban, mint az írásomban, sőt)? Meg hogy szeretem a figyelmet és sokszor a stílusommal, a viselkedésemmel is igyekszem picit feltűnőbb lenni?

Néha rosszul érzem magamat és rám tör a régi depresszió. Meg az, hogy régen mennyire nem ilyen voltam.

Felvállalom magamat, boldog vagyok, nyitott és adok magamra picikét. Régen mind a 4 maximum álom volt számomra.