Hogyan mondjam el otthon, hogy meleg vagyok?

1. Vársz a dologgal és megpróbálsz a lehető leggyorsabban a saját lábadra állni (munka, albérlet, vagy elmész fősulira/egyetemre, koliba/albérletbe költözöl).

2. Próbálsz olyan embereket keresni, akik jó barátok és elfogadják a másságodat. Tényleg olyanokat, akikben megbízol.

3. És amikor már a saját lábadon állsz és biztos vagy magadban, elmondod. Ha nem tudják feldolgozni a melegségedet, akkor az az ő bajuk.

4. Nem szeretnélek kiábrándítani, de a melegek 95%-a szexmániás, szóval hiába van párkapcsolatuk, rendszeresen szexelnek másokkal. Elvégre férfiak vagyunk és bennünk van a vadászösztön. Majd amikor rájössz, hogy fiatalon sokat érsz a húspiacon, akkor meglátod, hogy igazam van. Ilyenkor jó nem teljesen "bekurvulni".

-----

B-verzió. Beszerzed az Imák Bobbyért című filmet és családi filmnézést tartasz. Ezek után nyomsz egy coming outot és elmondod a szüleidnek, hogy a melegség egy állapot, amelynek a kialakulásáért a te helyzetedben senki nem felelős.

Öngyilkosságra meg semmiképpen se gondolj, magadat se hibáztasd.

Az #1-es nagyon nyers volt, de igazat kell neki adnom. Főleg abban, hogy 18 évesen sokat, nagyon sokat érsz a húspiacon...

Ha van rá lehetőséged akkor tényleg érdemes elmenned otthonról főiskolára/egyetemre, lehetőleg másik városba. A távolság alatt nagyon szépen átértékelődnek az emberi kapcsolatok, és úgy tudsz viszonylag függetlenedni, hogy közben nem repülsz ki teljesen. Illetve tudod úgy élni az életed, hogy nem kell a szemüket a tarkódon érezni.

Ha ez nem opció, akkor esetleg érdemes lassan puhítani őket. Ha édesanyád nyitottabb a dologra, akkor először neki elmondani, édesapádnak meg majd idővel. Ez nem egy verseny, nem vagy elkésve sehonnan. Tudom, hogy rossz hazugságban élni, hogy arra vágysz, hogy a szüleid úgy szeressenek ahogy vagy, de az élet nem mindig egyszerű. Popper Péter szokta mondani, hogy "nem az a gazember aki hazudik, hanem akinek hazudnak, mert annak nem lehet elmondani az igazat"

Próbálj olyan barátokat keresni, akik elfogadják a másságodat és akikben megbízol. Ez sok erőt tud adni, illetve fontos, hogy legyenek emberek, akik előtt teljesen önmagad tudsz lenni.

De semmiképpen nem javaslok hirtelen coming outot, vagy azt, hogy egyszerre mond el nekik.

23/F/m

Szia!

En ajanlani tudom a leves modszert, nekem az vallt be :D

Mikor anyum elutazott irtam neki egy szep kis coming outos levelet, remelve h az utazasa alatt feldolgozza

Haat sajnos utolso nap talalta meg igy csak nehany oraja maradt :D

Nagyjabol elfogadta, de nem is azzal volt a baja h meleg vagyok, hanem feltett csak

Apumat ugy inteztem el h anyum mondta el neki :D

Vele azota se volt rola szo, soha, anyummal meg csak az elejen beszeltunk picit rola, habar mar lassan egy eve tudjak rolam elvileg, de nem olyan mintha emlekeznenek ra :D

Legalabb az en lelkibekem jobb ettol :D

Mindenesetre ezt ajanlanam, vagy oszinten egy szemtol szembe beszelgetest, rosszra ugysem fordulhat a dolog ha szeret :)

Sok sikert! :D

Bár én coming outoltam és a rosszhoz képest jól alakult, de én mégis csak arra hajlok, neked még nem kéne.

Minden meleg srác egyik legnagyobb vágya, hogy a szüleinek elmondva megértő fülekre találjon, csak sajnos az élet nem ilyen, ilyenkor a dolgok néha rosszabra fordulnak mint előtte. Ennyit pedig nem ér az egész, bár tudom ez személyiséged egyik alapja, amit nagyon jó lenne elfogadtatni és helyén kezelni, ezért is nehéz.

Ha jól is alakul, nem lesz olyan mint a filmekben, nem lesz ez természetes fél-egy éven belül nekik akkor sem, nem vihetsz majd haza úgy srácot mint más ellenkező neműt, és nem beszélgethettek róla felszabadultan akkor sem.

Persze én nem tudhatom, minden történet más, és az is igaz, sokaknál ahol ma ez már természetes, nagyon meg kellett küzdeni érte.

Gondold át mit szeretnél, én még nem javaslom.

Én 19 évesen kerültem el otthonról. Fősuli alatt randiztam először sráccal, első csók és első orális élmény fiúval úgy felbátorított, hogy a következő otthon töltött hétvégén leültünk és az arcukba mondtam, hogy meleg vagyok. Hozzá tartozik, hogy előtte amikor szóba kerültek melegek, szidták őket... Miután elmondtam, tudomásul vették, de féltettek az e miatti hátrányoktól. Éreztem rajtuk, hogy nem szívesen hallanának róla, így kerültük is a témát...

Aztán évekkel később miután néhány ismét otthon töltött évet követően újra elköltöztem otthonról felerősödött az inger, hogy szeretnék velük erről beszélgetni őszintén. Így 27 voltam, mikor kb egy éve ismét leültem eléjük, s elmondtam nekik, hogy ez 8 év alatt nem változott, a fiatok meleg, s ez már így is fog maradni.

Kicsit szomorú volt látni főleg apámon a csalódottságot, viszont az óta nem tabu a téma, s elfogadták.

Őszintén, nem tudom azt tanácsolni hogy ez a legjobb mód, sem a hirtelen felbátorodás utáni, sem az évekig tologatott coming out nem tökéletes. Csakis te ismered a reakcióikat, te tudod elképzelni, hogy mivel tudnád a legkevésbé fájó módon intézni ezt, úgy, hogy az mindhármatoknak a lehető legkevésbé fájjon.

Mérlegeld az itt leírt tapasztalatokat, tervezd el hogy hogy szeretnéd, milyen eredményt vársz, s a szerint szedd össze a bátorságod éstedd meg 😉 sok sikert kívánok hozzá! 😉

Utolsónak.

Először is gratulálok, nekem is nagyon hasonló volt.

De most akkor a fiúkhoz vagy a lányokhoz?

Mert másodszorra lányt írtál.

Ettől függetlenül szerintem túlzó ez az optimizmus, és most nem leszólni akarom amit írtál.

Először én is baromira megkönnyebbültem én is el lettem fogadva, meg lettem ölelve.

Aztán azóta kissé kínos “nem beszélünk róla” téma. Ez persze az én hibám is, de hiába akartam túlesni a coming outon, ott még nem tartottam, hogy beszélgessünk is róla.

Aztán ilyenkor az is közrejátszik, hogy a szülő gyakran azt hiszi, majd elmúlik, ez csak valami fellángolás.

Aztán mikor beállítassz az első kapcsolatoddal, na akkor meg elgurul otthon a gyógyszer.

Én nem mondom, hogy a te szüleid ilyenek, csak azt, hogy sokak szülei így kezelték.Sajnos. Ettől függetlenül senki ne tartsa magában aki úgy érzi eljött az ideje, akarja is, és úgy érzi megfelelő a helyzet.